Noha a tél a Földön olykor, mint most Észak-Amerikában, kifejezetten brutális tud lenni, meg se közelíti a Marson tapasztalható teleket. Az amerikai űrhivatal, a NASA nemrég közzétett egy összefoglalót arról, hogy az eddig a vörös bolygóra küldött robotok, roverek milyen megfigyeléseket tettek szomszédunk téli időjárásáról.
A Mars majdnem kétszer olyan messze, 229 millió kilométerre kering a Nap körül, ezért az év is hosszabb, pontosan 687 földi napig tart. A tél azonban nem sokkal tart tovább, mint itt nálunk. Ennek oka, hogy a Mars excentrikusabb pályája miatt – a megfigyelések szerint – a bolygó északi féltekéjén a tavasz a leghosszabb évszak, amely 7 földi hónapig tart. A nyár és az ősz 6-6 földi hónapon át tart, és a tél a maga négy földi hónapjával a legrövidebb.
Ugyan a Földön mértek már -88 Celsius-fokot is, ez a közelében sincs a marsi mínuszoknak. A NASA adatai szerint a vörös bolygón előfordul -140 fok is, és a télen átlagosan -120 fokig süllyed a hőmérő higanyszála. Ezzel párhuzamosan a Marson sosincs olyan meleg, mint nálunk, de mértek már +30 fokot is, igaz, a bolygó középhőmérséklete -63 fok, miközben a Földön ugyanez az érték +14 fok.
A legérdekesebb a hóesés. A megfigyelések szerint ugyanis a Marson kétféle hó létezik: a klasszikus, a Földön is ismert vízgőzből, illetve a fagyott szén-dioxidból, azaz szárazjégből álló. Jelen ismereteink szerint a vörös bolygón úgy 2-2,5 milliárd éve tűnt el a víz a felszínről, miután a Mars mágneses mezeje a masszív vulkanikus tevékenység hatására jelentősen vesztett az erejéből. De az, hogy a víz elpárolgott a felszínről, nem jelenti azt, hogy ne lenne még fellelhető a bolygón. Csak épp a mágneses mező gyengülése miatt a ritka – és 96 százalékban szén-dioxid alkotta – légkörben az a kevés víz másképp reagál. A vízgőzből képződő hó ugyanis még azelőtt elpárolog és gázhalmazállapotú lesz, hogy leesne a felszínre. A NASA Phoenix űrszondája 2008-ban szállt le a bolygóra és mintegy 1600 kilométerre délre az északi jégsapkáktól, a Mars „Zöld-völgy” elnevezésű vidékén dokumentált egy vízgőzből képződött hóesést, amely a leszállóegység felett 4 kilométer magasban lévő felhőkből hullott alá, ám nem ért földet.
A Mars felszínén azonban az északi és déli pólusokon kívül is látni nem is kevés mennyiségű havat, ám ezek mind szárazjég-alapúak. E hópelyhek érdekessége, hogy a fagyott szén-dioxid szimmetriájából adódóan kocka alakúak. Méretük ugyanakkor sokkal kisebb a földi társaiknál: ahogy a NASA bolygókutatási és rakétafejlesztési laboratóriumának (Jet Propulsion Laboratory, JPL) kutatója, Sylvain Piqueux mondja, vékonyabbak egy emberi hajszálnál is. Az eltérő összetétel ellenére, aki felmászna egy hóval borított kráterre vagy egy sziklafalra, nyugodtan síelni is tudna a gyengébb gravitációban, ami mindössze egyharmada a földinek.
A Marson egyébként most épp tavasz van, a nappali átlaghőmérséklet -20 fok, ami estére -72-re süllyed. A nap reggel 6 óra 37 perckor kel és délután 6 óra 35 perckor megy le. (Egy nap, azaz a marsi sol 24 földi óra és 37 perc.)
A tavasz közben elhozza a „hóolvadás” időszakát, ami az egyik leglátványosabb éghajlati jelenség a Marson. Az áttetsző jég lehetővé teszi, hogy a napfény felmelegítse alatta a gázt, és ez a gáz végül kitör, akárcsak egy gejzír. Ezek a kitörések (robbanások) okozzák azokat az érdekes felszíni jelenségeket, amelyeket először a „pók” névvel illették.
„Pókok”, azaz az olvadás miatt felrobbanó szárazjég minták a Marson (Fotó: NASA/JPL-Caltech/University of Arizona)
