A kutatóknak most először sikerült megfigyelniük, hogy a szervezetbe jutott mikroműanyag szemcsék milyen kárt okoznak. Egereket vizsgáltak, és végigkövették, ahogy e miniatűr műanyag darabokat bekebelezték az immunsejtek, majd elutaztak a vérkeringésen keresztül a vér-agy gátig (vagyis addig a határig, ami az agyat hivatott megvédeni a vérben keringő szennyezőanyagoktól és kórokozóktól). De a mikroműanyagok simán átjutottak a vér-agy gáton, és felhalmozódtak az agy vékony ereiben. Bár ebből még nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a mikroműanyagok ugyanígy viselkednek az emberi szervezetben, de ez nagyon valószínű.
Az utóbbi években szó szerint mindenhol kimutatták a mikroműanyag részecskék jelenlétét. E szemcsék definíciószerűen 5 milliméternél kisebbek, de nagy részük jóval kisebb ennél, valóban mikroszkopikus méretű. A folyókba és tengerekbe jutó műanyag hulladékok fizikai és kémiai aprózódásával jönnek létre, majd a teljes földi bioszférába eljutnak, így hamarosan bekerülnek a táplálékhálózatba is, és minden állat (így az ember is) előbb-utóbb megeszi vagy belélegzi őket. Ott vannak az antarktiszi jégben, a mélytengeri árkok fenekén, a levegőben, a vízben és az élelmiszerekben.
Azt már sokszor kimutatták, hogy a mikroműanyagok és a még náluk is kisebb nanoműanyagok számos emberi szervben is jelen vannak, így megtalálhatók az agyban, a májban, a tüdőben és a herékben is. Arról azonban sokkal kevesebbet tudunk, hogy pontosan milyen hatással bírnak az egészségünkre, bár arra már vannak adatok, hogy azok az emberek, akiknek mikroműanyagok (is) vannak az artériáik zsíros lerakódásaiban, nagyobb valószínűséggel kapnak szívrohamot és sztrókot, írja a Nature.
A mikroműanyagok agybéli hatását feltérképezendő, a Pekingi Egyetem kutatói fluoreszcens mikroszkóppal követték e részecskéket az egerek agyában, amelyek koponyájára korábban léket vágtak, és egy átlátszó ablakot erősítettek a nyílásra. Az egerekkel fluoreszcensen jelölt polisztirén szemcséket tartalmazó vizet itattak. A polisztirént rendkívül széles körben használja például a csomagolóanyag-ipar, így a mikroműanyagok gyakori összetevői.
A világító mikroműanyagokat bekebelezték az immunsejtek, így maguk a sejtek is világítani kezdtek, majd egy részük átjutott a vér-agy gáton, és elakadt az agy vékony ereinek kanyarulataiban. Néhol több sejt is összetorlódott, a kutatók szerint olyan volt, mintha tömeges autóbalesetet szenvedtek volna. Bizonyos sejtek később kiszabadultak, de olyanok is voltak, amelyek egészen a négyhetes megfigyelési időszak végéig csapdában maradtak. A kutatók szerint e mikroműanyagok ugyanúgy viselkednek az agyban, mint a vérrögök, vagyis elzárhatják a vérkeringést. A hatásuk az egerek viselkedésén is meglátszott: ilyenkor az egerek mozgékonysága csökkent, lomhábbá váltak.
