A csecsemők táplálása és konkrétan a szoptatás a kisgyermekes szülők egyik legnagyobb dilemmája napjainkban is. Millió könyvet írtak már arról, hogyan, mennyit és meddig kell szoptatni a csecsemőket, mikor kell (lehet) elkezdeni a szilárd táplálékkal történő hozzátáplálást, illetve hogy a tápszer kiváltja-e az anyatejes táplálást. Az ezzel kapcsolatos vélekedések inkább hitbéli kérdésnek tűnnek, semmint abszolút tudományos tényeknek. Az egyértelmű, hogy az újszülött számára az ideális táplálék az anyatej. A WHO az első hat hónapban lehetőség szerint az exkluzív anyatejes táplálást javasolja, majd a szoptatást kétéves korig érdemes részlegesen fenntartani. Bár sokan démonizálják a tápszert, az sem probléma, ha nincs tej, vagy nem szopik a baba, és ezért azzal kell táplálni.
Azt gondolhatnánk, hogy e dilemmák csak a modern korok szüleményei, de ez messze nincs így. A Max Planck Geoantropológiai Intézet kutatói most a az egykori Római Birodalom különböző tájairól származó emberek maradványainak első őrlőfogait vizsgálták. Az első maradandó őrlőfogak 10 éves korig bújnak elő, tehát vannak kisgyerekek, akik még szopnak, amikor már elkezd növekedni az őrlőfoguk.
Összesen 45 felnőtt fogának dentinrétegébe fúrtak bele, és mintát vettek a rétegeikből. A fog dentinjének növekedése kissé hasonlít a fák évgyűrűinek növekedésére, vagyis az egyes rétegei árulkodnak az aktuális étrendről. A mintát ezután izotópelemzésnek vetették alá, mivel az anyatej nitrogénizotóp-összetétele jelentősen elér a szilárd táplálékétól. Így meg tudták határozni, hogy az adott személy mikor hagyta abba az anyatej szopását.
A poronty sírása beindítja az anya tejtermelését
Felfedezték azt az agypályát, ami a sírás hallásakor beindítja egerekben a tejelválasztást okozó oxitocin termelését.
Az ókori Róma szoptatási szokásairól eddig szinte kizárólag az orvosi szövegekből volt információnk. A korabeli orvosi tanács nagyon hasonló volt a mostanihoz: az akkori szerzők is azt javasolták, hogy kétéves korban hagyjanak fel a szoptatással. A gazdagabb családok rendszerint szoptatós dajkákat alkalmaztak erre a célra.
A friss kutatási eredményekből úgy tűnik, hogy a városi polgárság jobban megfogadta az orvosok tanácsait, és hamarabb abbahagyták a babák szoptatását, míg vidéken jóval tovább (akár ötéves korig) táplálták anyatejjel a csecsemőket. Ennek hátterében több ok is állhatott. A városokban gazdagabbak voltak a lakosok, így jobban hozzáfértek az orvosi tanácsokhoz, és szilárd táplálék is jobban a rendelkezésükre állt.
Vidéken viszont szegényebbek voltak, nem volt pénzük se orvosra, se élelemre. Így ha tudtak is a hivatalos orvosi irányelvekről, ameddig csak lehetett, inkább az anyatejből próbálták megoldani a kisgyermek táplálását. E különbség egyébként mind a napig megfigyelhető a városi és a vidéki lakosság szoptatási szokásaiban.
