A torontói gyermekkórház kutatói kimutatták, hogy a stresszelt egerek agyának idegsejt-összeköttetései átalakulnak, ezért zavart szenved náluk az új memórianyomok elraktározása. Ez később szükségtelen félelmi reakciókat vált ki belőlük, amit a kutatók az emberi szorongás megfelelőjeként értelmeztek. Ezek az egerek a veszélytelen helyzetekben is félni kezdtek.
Azt már emberben is kimutatták, hogy a stresszhelyzetek, illetve a traumák az emberből is indokolatlan félelmet válthatnak ki. Azok, akik a konyhában egyszer súlyosan megégették magukat, gyakran ezután már belépni is félnek oda, illetve soha többé nem főznek. Hasonló mechanizmusok játszódnak le a poszttraumás stresszzavarral, illetve generalizált szorongási zavarral küzdő emberekben. Viszont eddig nem volt ismert a stresszt és a szorongást összekapcsoló mechanizmus.
Bár az továbbra sem ismert teljes bizonyossággal, hogy a memórianyomokat milyen mechanizmus raktározza el az agyban, a legelfogadottabb feltételezés szerint idegsejtek csoportjai, az úgynevezett engrammok állnak össze, és kezdenek szinkronizáltan működni, amikor megjegyzünk valamit, és ezek az engrammok reprezentálják az emlékeket az agyban. A kanadai kutatók azt vizsgálták, hogy hogyan hat a stressz az engramok létrejöttére az egerek agyában.
A kísérlet három fázisból állt. Az első szakaszban stresszt váltottak ki az egereknél. Egy részüknek kortikoszteron stresszhormont adtak be injekcióval, másokat pedig egy szűk csőbe zártak, amit nyilván stresszként értek meg. Az egerek harmadik csoportja alkotta a kontrollcsoportot, ők nem voltak stresszeltebbek az átlagnál. A második szakaszban közepesen magas hangot játszottak le az egereknek, de más stimulus nem érte őket, így a hang stressz szempontjából semleges maradt a számukra. Ezután egy magasabb hangot is lejátszottak nekik, majd megrázták a lábukat árammal. Tehát a magas hangot összekapcsolták náluk az erős stresszt jelentő áramütéssel.
A harmadik, tesztfázisban visszatették az egereket a kezelőkamrába, és lejátszottá nekik újra a két hangot (vagyis a közepesen magas és a nagyon magas frekvenciájú stimulust, és azt nézték, hogy ők mennyire mutatnak e hangokra félelmi reakciót (ami konkrétan ledermedést jelentett). Kiderült, hogy a kontrrollegerek csak a magas hangra merevedtek kővé, ami helyes reakció volt a részükről, hiszen csak ezt a hangot kötötték össze az áramütéssel. Tehát ők jól emlékeztek a félelmetes emlékre. Ezzel szemben a stresszelt egerek mindkét hang hallatán félelmi reakciót mutattak (tehát a semleges hangra is szükségtelenül lemerevedtek). A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy képtelenek voltak megfelelően elraktározni az ijesztő memórianyomot és/vagy nem tudták azt jól előhívni.
Amikor élőben figyelték az egerek agyi aktivitását, azt találták, hogy a nem stresszelt egerek agyában csak a magas hang után alakultak ki engramok, amelyek kis méretűek maradtak. Ellenben a stresszelt egerek agyában mindkét hang után nagy engramok jöttek létre, amelyek nem különböztek jelentősen a fenyegetéás valódiságától függően.
