Régóta ismert, hogy a gyulladásos bélbetegségekben (például a colitis ulcerosában – fekélyes vastagbélgyulladásban – vagy Crohn-betegségben) szenvedő betegek tüneteit súlyosbíthatja a krónikus stressz. Eddig azonban nem értették, hogy ennek mi az oka. A Pennsylvaniai Egyetem kutatói viszont most feltárták e hatás biokémiai hátterét. A felfedezésük felveti annak a lehetőségét, hogy a stresszcsökkentés révén alapvetően lehetne javítani a krónikus bélgyulladásban szenvedők állapotán.
E betegek szinte folytonos hasi fájdalmaktól, levertségtől, hasmenéstől és más általános panaszoktól szenvednek. A legtöbb beteg tünetei a mindennapokban viszonylag enyhék, de akár életveszélyessé is fajulhatnak. E fellángolásokat gyakran megelőzik a stresszes életesemények, például a munkahely elvesztése vagy párkapcsolati problémák.
A kutatók a stressz és a bélgyulladás közötti kapcsolat felderítésének első lépcsőfokaként feltételezték, hogy a mechanizmus a mellékvesékkel állhat kapcsolatban, hiszen ezek a mirigyek termelik a stresszhormonokat (glükokortikoidokat) az agy által indított stresszválasz részeként. Kiderült azonban, hogy a glükokortikoidok nem a gyulladást kiváltó anyagokat termelő immunsejtekre hatnak közvetlenül, hanem a bélben lévő idegsejtekre, és az ő közvetítésükkel jut el a jelzés az immunsejtekhez. Az immunsejtekből felszabaduló gyulladási faktorok eredeti feladata a kórokozók elleni harc lenne, de az utóbbi évtizedekben kiderült, hogy a legtöbb krónikus, esetenként halálos betegség hátterében a krónikus gyulladás áll.
De a glükokortikoidok belekre gyakorolt hatása nem szorítkozik erre. E hormonok ugyanis gátolják a belek idegsejtjeinek normális fejlődését, így azok nem képesek kifejlett neuronokká alakulni. A fejletlenül maradó idegsejtek ezután képtelenek megfelelő mennyiségű idegi ingerületátvivő anyagot (neurotranszmittert) termelni, így a bél izmai nem húzódnak össze elég erősen és gyorsan. Emiatt lelassul a bélmozgás, felgyülemlik a belekben a táplálék, a nagy térfogat pedig feszíti a bélfalat, súlyosbítva ezzel az emésztőszervi tüneteket.
A glükokortikoidok szerepe meglepő a gyulladás erősítésében, hiszen a krónikus bélgyulladás egyes gyógyszereinek éppen glükokortikoidok a hatóanyagai. A kutatók e látszólagos paradoxon feloldását abban látják, hogy amikor hirtelen szökik fel a hormonszint, annak gyulladásgátló szerepe van, viszont ahogy a stressz krónikussá válik, és így a stresszhormonok koncentrációja is magas szinten állandósul, az egész hormonális rendszer működése eltolódik, felborul, és a glükokortikoidok immár serkentik a gyulladást.
