Miután 2024 a valaha volt legmelegebb év lett, 2025 januárja a valaha mért legmelegebb januárjának bizonyult, ami jócskán meglepte a klimatológusokat. A felmelegedést erősítő El Niño-jelenség véget ért ugyanis, és a hűsítő hatást hozó La Niñának kellene a földi klímára hatást gyakorolnia. Január azzal együtt lett a legmelegebb, hogy a hónap elején évtizedek óta nem látott havazás és fagy köszöntött Észak-Amerikára. A szokásosnál 2-6 fokkal volt hidegebb a hónap a kontinens nagy részén, egészen Mexikó északi részéig bezárólag. Ehhez képest 2025 januárjának hőmérséklete a pre-indusztrális referenciaértéket már 1,75 fokkal lépte túl, így talán nem véletlen, hogy az egyik legismertebb klimatológus, James Hansen – aki már 1988-ban felhívta a globális felmelegedés veszélyére az amerikai kongresszus figyelmét –, munkatársaival együtt úgy véli, hogy nem csak a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott 1,5-ös, hanem már a 2 fokos felmelegedésnek is búcsút inthetünk.
Ám ha a világ hőmérsékletéről beszélünk, akkor az egész világot kell néznünk. Ausztráliában, ahol most nyár van, a mérések kezdete óta a második legmelegebb január ért éppen véget, és nem csak meleg, de száraz is volt a hónap: a szokásos januári esőmennyiségnek csak az egyharmada esett le. Dél-Koreában már zsinórban a 25-ik, a szokásoshoz képest melegebb hónapot regisztrálták, ez viszont semmi ahhoz képest, hogy a Salamon-szigeteken már a 112-ik egymást követő, az átlagosnál melegebb hónap ért véget. Argentínában, Brazíliában, Uruguayban és Paraguayban is bőven 40 fok feletti hőmérsékleteket mértek. Ez persze mind semmi ahhoz képest, hogy az Északi sarkon jelenleg nagyjából 20 fokkal van melegebb a szokásosnál, nulla fok feletti hőmérsékleti értékekkel, így az sem meglepő, hogy az Északi-tengeren a jég kiterjedése a januári hónapban a valaha mért második legkisebb – közvetlenül a 2024. decemberi érték után. (Az adatok forrása Maximiliano Herrera klímatörténész közösségi oldala.)
A korábban hivatkozott, James Hansen és munkatársai által készített tanulmány szerint, bár az várható, hogy a világ átlaghőmérséklete ebben az évben talán nem dönt újabb rekordot éves szinten, de tagadhatatlan, hogy az elmúlt évtized volt a valaha mért legmelegebb évtized, és a felmelegedés folytatódni fog, annak minden negatív következményével együtt. Tovább fognak pusztulni a változatos tengeri élővilágnak otthont adó korallzátonyok, egyre magasabb intenzitásúak lesznek a hurrikánok, trópusi ciklonok, viharok, egyre erősebbé válnak a hőhullámok, melyek kiszárítják a növényeket – így veszélybe kerülhet az élelmiszerbiztonság is –, és még az emberre is veszélyesek lehetnek.
E tanulmánnyal egyidőben a világ egyik vezető tudományos folyóiratának számító Nature-ben is megjelent egy publikáció, amely arra hívta fel a figyelmet: amennyiben a globális felmelegedés eléri a 2 fokot, akkor akár néhány évente is olyan, sokak számára halálos hőhullámok jöhetnek, amelyek korábban százévente fordultak elő. Ezek az eddigiekhez képest háromszor akkora földterületen idéznek elő akár hőgutához is vezető elviselhetetlen forróságot. A forróság, a szárazság és az esetleges tűzesetek pedig kéz a kézben járnak: a januári kalifornai tűzvész kialakulását is nagyban elősegítette, hogy összesen 4 milliméter eső esett az államban több, mint fél év alatt. Ha már szárazság, Varga György, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa hívta fel a figyelmet közösségi médiában közzétett írásában, hogy a Duna vízgyűjtő területén a hóban tárolt vízkészlet soha nem látott alacsony szinten van idén, ami az idei nyárra nem sok jót ígér a mezőgazdaságnak.
Hansen kitért arra is, miszerint a sarkköri felmelegedésben rejlik a legnagyobb veszély az emberiségre, hiszen ott pozitív visszacsatolások egész sorával könnyen elképzelhető, hogy 20-30 éven belül leáll az Atlanti-óceáni Meridionális Áramlás Rendszer (AMOC). Hansen szerint az elmúlt 12 ezer évben (amióta az emberiség letelepedett, feltalálta az írást, és civilizációkat hozott létre a korábbi kultúrák helyett) nagyon stabil volt a földi klíma, ám az utóbbi időben olyan gyors változások következtek be, hogy már most legalább olyan magassá vált a globális átlaghőmérséklet, mint ami legutóbb az eemiai interglaciális periódus idején volt, 120 ezer évvel ezelőtt. Hansen baljóslatúan hozzáteszi: amikor legutóbb ilyen forró volt a Föld, az óceánok vízszintje 15-25 méterrel magasabban volt, mint most. A vízszint változásához idő kell, de várhatóan a tengerpart vonala a világ minden táján egyre hátrébb fog húzódni.
