Tévesen kürtölte világgá a Mandiner, hogy 90 százalékos valószínűséggel azonosították tudósok Mátyás király koponyáját. Mindebből még csak annyi sem volt igaz, hogy tudósok tettek volna így: valójában egy művészeti képzéseket végzett, magát lélekszobrásznak nevező szakember meggyőződése volt csupán, hogy az említett uralkodónkra találtak rá Székesfehérváron. A koponyát ráadásul nem is most, hanem 2002-ben találták meg az egykori székesfehérvári Szűz Mária Bazilika helyén lévő nemzeti emlékhely osszáriumában, az elmúlt időszakban pedig a Magyarságkutató Intézet (MKI) igyekezett feltárni, kihez tartozhatott.
A Qubit közölte a héten: semmiféle tudományos bizonyíték nincs arról, hogy Hunyadi Mátyásé lenne a koponya. Utóbbit a Mandiner írta meg korábban saját értesülésként, sőt, a lap még címlapsztorit is szentelt az egésznek, a szerkesztőségükbe érkezett dossziéra hivatkozva. Mindez azért is érdekes, mert a szintén kormánypárti Demokrata nem sokra rá szintén nagy anyagot közölt a történetről, a cikkből pedig kiderült, hogy a Magyarságkutató Intézet illetékesei sem tartják valószínűnek a Mátyással való azonosságot. Sokkal inkább gyanakodtak arra a Habsburg Albertre, aki az első Habsburg volt a magyar trónon, 1437 és 1439 között uralkodott. A cikk szerint elsőként Éry Kinga antropológus azonosította be így az alapján, hogy egy 42-47 éves férfié lehet, és csak két hasonló korú királyt temettek el a bazilikában. Habsburg Albertről továbbá maradt fenn korabeli festmény, és tudni lehetett, hogy a megtalált koponyához hasonlóan kiálltak a fogai. Biczó Piroska régész az általa feltárt Anjou-kápolnában bukkant a koponyára, négy másik temetkezés nyomaival együtt.
A Demokrata megszólaltatta az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatóját, Nagy Pétert is, aki az Egyesült Államokban él, és egy ottani laborban vizsgálja az osszáriumi mintákat. Többek között arról beszélt: „Most 12 mintát próbálunk dúsítani és szekvenálni, mindegyik jól ismert és fontos személyiségé. Azért is kellenek ezek az adatok, mert így megalkothatjuk az Árpád-ház genetikai családfáját, precízen feltérképezhetjük az általunk azonosított Árpád-házi személyek egymáshoz való viszonyát.”
A Mandiner eközben az MKI egy másik munkatársára, Gábor Emesére hivatkozott, aki tavaly grafikus rekonstrukciókat készített a koponyákról, és arra jutott, hogy a lelet sok hasonlóságot mutat Corvin János Lepoglaván feltárt koponyájával. Készített aztán háromdimenziós modellt és plasztikus arcrekonstrukciót is, majd ezt elküldte Martin Trautmann igazságügyi antropológusnak, aki szintén Hunyadi János rokonságát vélte felfedezni. „Ez lehetne ikertestvérség, de Corvin Jánosnak nem volt ikertestvére. Hunyadi János volt hadvezér és kormányzó pedig a gyulafehérvári katolikus katedrálisban van eltemetve. Az egyetlen lehetőség, tekintve, hogy a csontváz a székesfehérvári osszáriumból kerül elő, azaz királysírból való, az az, hogy ez Hunyadi Mátyás csontváza” – állapította meg merészen a Mandiner. A cikk megjelenése után az MKI tájékoztatta a lapot, hogy a sajtóban megjelent állítások egyelőre nem igazoltak.
A Qubit most kitért arra, hogy a Mandiner állítása gyakorlatilag végigszaladt a sajtón, beszámolt róla például az Index és az ATV.hu is, de még a brit Independentig és a Fox Newsig is eljutott. A Magyar Tudományos Akadémia Antropológiai Osztályközi Tudományos Bizottsága (MTA AOTB) ezt követően, amint azt a 24.hu észrevette, darabokra szedte a szóban forgó szenzációt. „Morfológiai alapon (pl. a koponya mérhető tulajdonságainak vagy a fogak alaktani sajátosságainak elemzésével nyert adatokkal) lehetséges a különböző népességek vagy egyének közötti genetikai távolságokkal jól korreláló ún. biológiai távolság számítása, amellyel az adott népességek közötti múltbeli biológiai kapcsolatokra következtethetünk. (…) Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ezeknek a módszereknek vannak korlátai és kijelenthető, hogy ezek nem teszik lehetővé, hogy segítségükkel két egyén közötti közvetlen rokoni (családi) kapcsolatot igazoljunk” – állapították meg például. Trautmann pedig arról tájékoztatta az MTA-t, hogy ő csupán fényképeket látott, nem volt lehetősége megvizsgálni a szóban forgó koponyákat, ő csupán előzetes jellegű véleményt közölt, a genetikai rokonság igazolásához pedig elengedhetetlen az archaeogenetikai vizsgálatok elvégzése elengedhetetlen. Trautmann olyat sem állított, hogy a két egyén közti rokonsági fok kilencven százalékos valószínűsége lenne.
Gábor Emese csütörtökön a Mandineren reagált a fentiekre, többek között úgy védekezve: „Csak képzőművészként aposztrofáltak, de arcrekonstrukció specialista portrészobrász vagyok, amely munka határterületen mozog, elengedhetetlen szobrászati technikai alapokon nyugszik ugyan, de anatómiai és koponyamorfológiai tudást kíván, így ez tudományos munka is egyben. (…) Eddig az MTA AOTB egyetlen tagja (és más szakember) sem vette észre a rendkívül nagy morfológiai hasonlóságot, holott évek óta többen tarthatták már kezükben egyik, vagy mindkét koponyát. Számukra nyilván szakmai kudarc, hogy egy kívülállónak sikerült felismernie, hogy a két személy között rokoni kapcsolat lehetséges. Ezért egyrészt megpróbálják a felismerés jelentőségét kisebbíteni, másrészt személyemet szakmailag ellehetetleníteni.”
Kerestük az MKI említett főigazgatóját, Nagy Pétert azzal kapcsolatban, hitelt érdemlően megállapították-e azóta, hogy a koponya kihez tartozhat, illetve valóban Habsburg Alberté lehet-e, mint arra korábban gyanakodtak. Amennyiben később válaszol, frissítjük a cikket. A Kásler Miklós-féle Mátyás-projektről egyébként még a Válasz Online közölt 2021-ben egy hosszabb, alapos anyagot.
