Van egy páciens, akinek részlegesen sikerült visszaadni látását, így a normál értéknek nagyjából a 10 százalékát éri most el – mondta Roska Botond, a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet (IOB) alapító igazgatója, és a Bázeli Egyetem professzora keddi online sajtótájékoztatóján. Azután állt az újságírók elé, hogy több mint 20 éves kutatómunkát követően a Nature Medicine nevű folyóiratban megjelent a részleges látásvisszaállításról szóló szakcikkük.
A professzor először a látás folyamatát magyarázva mondta el, hogy a szemfenéken elhelyezkedő retina felszínén található egy fényérzékeny réteg. Azt követi egy vastag rétegsor, amely számítógépszerűen működve dolgozza fel a beérkezett információkat, amelynek során 30 elemből álló videót készít. Végül ezt továbbítja a legalul elhelyezkedő és agyba információikat juttató ganglion sejtekhez.
Az általuk kifejlesztett és most bemutatott módszer a látásért felelős retina legaljába juttat be fehérjéket, vagyis a retina többi részét nem használja. Egy speciális szemüveg használatával, illetve egy mikroszámítógéppel dolgozza fel a szembe érkező információkat, majd azt a ganglionok segítségével juttatja el az agyba.
Roska Botond arról is beszélt, hogy négy különböző módszerrel lehet legalább részben visszaadni azoknak a vakoknak a látását, akiknek a látóidegei még léteznek, de elveszítették fényérzékenységüket. – Azért döntöttünk a most ismertetett módszer mellett, mert a nulláról kellett indulnunk, és ez volt a legegyszerűbb. Igaz, ez is hozza a legkisebb eredményt – mondta, hozzátéve, hogy dolgoznak egy másik módszeren is, ahol a retina fényérzékeny rétegében található csapok és pálcikák helyreállítását szeretnék elérni. Ennél a módszernél már megspórolhatják a mikroszámítógépet, mert a számítási munkálatokat a retina végzi. E módszer előnye, hogy azok számára is segítséget nyújthat, akik csak részlegesen veszítették el látásukat, illetve várhatóan erőteljesebb lesz a javulás, mint a jelenleg alkalmazott módszernél. A kutatás eredményeiről várhatóan 3-4 év múlva lehet majd beszámolni.
A mostani kísérletről Roska Botond elmondta, hogy egy 58 éves betegről van szó, aki 20 éves korától fokozatosan veszítette el látását. A beavatkozás előtt kizárólag fényt látott, alakokat nem tudott érzékelni. A beinjekciózást után 4,5 hónap kellett ahhoz, hogy kifejlődjenek a szükséges fehérjék, majd újabb 2,5 hónap, amíg a beteg agya megtanulta értelmezni a látásért felelős agykéregbe érkező információkat. Így pedig, ha csak részlegesen is, de helyreállt látása.
A páciens egy zebrán áthaladva vette először észre, hogy mintha látná a gyalogátkelő csíkjait. Ezt követően került sor a laboratóriumi kísérletre, ahol különböző méretű tárgyakat helyeztek elé egy asztalra, és azokat kellett megtalálnia. Roska Botond beszámolója szerint, a páciens most csak egy apró kis „lyukon” lát ki, és fekete-fehérben érzékeli a külvilágot, mert a kilökődés veszélye miatt csak kevés számú sejtet juttattak a szembe. A mostani beavatkozást több betegen is szerették volna elvégezni, de a pandémia közbeszólt, így csak egy esetben sikerült végig vinni a kísérletet.
Az általuk kifejlesztett technológiát sok cég alkalmazza, ezek a vállalkozások oda mennek, ahol nagyszámú adat áll rendelkezésre a látásukat veszített emberekről, és ismeretes a páciensek genetikája is. Magyarországon a Semmelweis Egyetemmel közösen szeretnének létrehozni egy ilyen jól körülhatárolható pácienscsoportot.