A globális felmelegedés (vagy akár most már lassan a klímaöngyilkosság kifejezést is használhatjuk rá) korában teljesen megszokottá válik lassan, hogy hónapról-hónapra új hőmérsékleti rekordok dőlnek meg. Elcsépelt klisé, miszerint „a mérések még a legfelkészültebb kutatókat is megdöbbentették”, ám mostanra már annyira hozzászoktak mind a klímakutatók, mind a közvélemény ahhoz, hogy a felforrás korszakában egyre újabb rekordok születnek, hogy lassan már csak a tömegkatasztrófát okozó időjárási anomáliáknak van hírértéke. Mi ebből, Európa közepén, májusban, egy viszonylag hűvösebb tavaszi periódusban, keveset érzékelünk, ám ettől még a világon százmilliókra tehető azok száma, akik szenvednek a szokatlanul kemény hőségben.
Kezdjünk Amerikával! Texasban az utóbbi napokban nem volt szokatlan a 40-41 fokos meleg sem, ráadásul az előrejelzések szerint a Rio Grande völgyében akár 45-46 fokot is mérhetnek majd. Ahogy a klímaváltozással szemben szkeptikus Fox hírcsatorna tematikus online oldalán fogalmaztak: noha a naptár szerint még csak május van, de valójában mintha az Inferno hónapban járnánk már. Az elmúlt két napban több mint 50 hőmérsékleti rekord dőlt meg itt, és még a hét végéig jeleznek előre 40 fokos vagy afeletti hőmérsékleti értékeket San Antonio, illetve Austin városokban. Ez Texasban, amely Észak-Afrikával van azonos szélességi fokon, nem szokatlan – júliusban vagy augusztusban. Májusban erre még a mérések kezdete óta nem volt példa. A magas hőmérsékleti értékek természetszerűen magas egészségügyi kockázati értékkel is együtt járnak, így az államban több megyében is „extrém hőriasztás” van érvényben, míg máshol csak „erős hőveszély” – ez nálunk 3. illetve 2. fokozatú hőségriadónak feleltethető meg nagyjából. Minthogy Amerika déli államaiban a légkondicionálók használata elterjedt, a magas hőmérséklet előreláthatóan jelentős energiafelhasználással is fog majd párosulni (miközben Texasban jelenleg a működő erőművek harmada van karbantartás miatt leállítva). A Climate Central (Központi Klímaintézet) jelentése szerint a globális felmelegedés miatt az államban ötször nagyobb a valószínűsége a hasonló extrém magas hőmérsékleti értékek kialakulásának – mindezt úgy, hogy a január 20-án hivatalba lépő második Trump-elnökség az elmúlt közel négy hónap alatt száműzte az állami ügynökségek szótárából a „globális felmelegedés” és „klímaváltozás” kifejezéseket, mert azokat túlságosan „woke”-nak találta, maga az elnök pedig arra mint „hoax” hivatkozott; leépítette a katasztrófa-figyelő hálózatot, és minden téren tagadja a klímaváltozás meglétét.
Az amerikai Nemzeti Meteorológiai Szolgálat jelentése szerint az Egyesült Államokban kétszer annyi ember hal meg a hőség negatív egészségügyi hatásai miatt, mint hurrikánokban és tornádókban együttesen, azt pedig a világon minden tudományos szervezet egyöntetűen elismeri, hogy a tapasztalt globális felmelegedés okozója egyértelműen az emberi tevékenység, azon belül is elsősorban a fosszilis energiahordozókból, illetve erdőirtásból, hibás talajművelésből fakadó légköri széndioxid-szint emelkedés. Eközben Texasban a republikánusok által vezetett állami törvényhozás éppen most tervez olyan intézkedéseket bevezetni, amelyek akadályozzák az új szél-, valamint naperőművek építését (miközben szén-, gáz- vagy nukleáris erőművekre a korlátozás nem vonatkozik), illetve írnák elő, hogy minden egyes újonnan a rendszerbe állított szél- vagy naperőműből nyert áramra ugyanannyi egységnyi szén-gáz vagy nukleáris forrásból származó árammenyiséget kell létesíteni (miközben a szél- és naperőműveknek a célja nem az energiaportfólió diverzebbé tétele lett volna, hanem a hagyományos energiatermelők kiváltása).
Épp felforr a világ, a remények viszont kihűlnek
Nem csak Magyarország, hanem szinte az egész világ korábban csak ritkán látott, már az egészségre is veszélyes forróságtól szenved.
A közép-ázsiai egykori szovjet tagköztársaságokat (Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán) ugyanúgy hőhullám kínozza. A nagyjából Nápollyal vagy Isztambullal egy szélességi fokon lévő Zarafshonban (melyet Aranyvárosnak is mondanak) 30 fokos éjszakai minimum-hőmérsékletet mértek, míg Türkmenisztánban 26, Kazahsztánban 25,6 fokos éjszakai minimum-rekordot jegyeztek fel. Ha ilyen az éjszaka, milyen a nappal? Több, mint 30 kazah városban volt minimum 37 fok napközben (emlékezzünk, májusról, a tavasz utolsó hónapjáról van szó), Karakban 42,6 fokot mutatott a hőmérő. Ezeket a számokat árnyékban, két méteres magasságban mérik, aszfaltúton vagy beton közelében ennél jóval magasabb a hőmérsékleti érték. A Kazahsztántól délebbre fekvő Türkmenisztánban 11 városban mértek 40 fok feletti hőmérsékletet, a csúcs 45,6 fokkal Sarahsban volt, míg Üzbegisztánban 17 ilyen város volt, ahol 40 fok feletti volt a napközbeni csúcsérték. (Ezek, valamint a későbbi adatok Maximiliano Herrera klimatológus, klímatörténész közösségi oldaláról vannak.)
Az óceánok felszíne négyszer olyan gyorsan melegszik, mint harminc éve, és ez nagyon rossz jel
A felmelegedés mostani mértéke még tovább gyorsulhat a következő húsz évben
Mi a helyzet Afrikával? Algériában 47,2 fokkal született új májusi rekord, de 47 fokot mértek Csádban, 46,8 fokot Nigerben. Afrika déli részén most – mikor lassan elkezdődik a déli féltekén a tél – mértek Namíbiában 37,3 fokot, Dél-Afrikában 39,5 fokot.
Az minden objektív mérés szerint is biztos, hogy Földünk felmelegedőben van, és ezek a tavaszvégi magas értékek nem sok jóval kecsegtetnek a nyárra nézve sem. Akár tetszik, akár nem, ez az új realitás. A probléma nem is elsősorban a felmelegedés tényével van, hanem azzal, hogy annak a sebessége a természetes sebességhez képest egy tanulmány szerint 170-szeres (!), ami megnehezíti, vagy (az emberi jelenlét miatt) éppen egyenesen lehetetlenné teszi a természet számára az alkalmazkodást (elvándorlást). Ezzel együtt a légköri szén-dioxid feldúsulása (a jégfuratokból vett minták alapján 1750-ben még 227 ppm – részecske per millió részecske –, 1850-re már 280 ppm, 1950-re már 311 ppm, jelenleg pedig már 430 ppm) is a paleoklimatológiai adatok szerint sokkal magasabb hőmérsékleti értékekkel van korrelációban, például az eemi időszakban (nagyjából 130 ezer évvel ezelőttől 115 ezer évvel ezelőttig), amikor a maihoz hasonlóan meleg volt, sőt, egy kicsivel talán még melegebb is, 280 ppm volt a kutatások szerint a légköri szén-dioxid mértéke – azaz, további felmelegedés várható. Az, hogy a két érték (légköri széndioxid-szint, illetve globális hőmérséklet) nem teljesen korrelál, a klímatudósok szerint elsősorban az óceánok hőelnyelő képességéből és a nagy rendszerekre jellemző lassú változás jellegéből fakad, ám több klímatudós is meg van arról győződve, hogy a már kibocsátott, légkörbe került üvegházhatású gázok jelenléte visszafordíthatatlan folyamatokat indított be, így a további felmelegedés elkerülhetetlen lenne még akkor is, ha holnaptól kezdve a légköri széndioxid-koncentráció nem növekedne tovább.
A klímaváltozás láncreakciót indít el
Ha nem értjük meg, hogyan reagáltak elődeink a válságokra – és milyen hibákat követtek el közben –, akkor mi is vakon ismételgetjük őket.
