Itt most nem a kontinensről írunk, mert az nem lenne akkora szenzáció, hogy élet nyomaira bukkantak Európában. A Jupiter egyik holdjáról van szó, amelyről régóta gyanítják a csillagászok, hogy ha a Naprendszerben bárhol is van élet (már a Földön kívül), akkor az az Europa hatalmas óceánjaiban a legvalószínűbb. Erre bizonyítékot mindeddig nem találtak, viszont most a James Webb űrteleszkóp felvételei alapján felfedezték, hogy az Europa óceánjai szenet – vagyis a (földi) élet legalapvetőbb alkotóelemét tartalmazzák. Persze, ez sem bizonyítja még, hogy az europai óceánokban élőlények úszkálnak, de egy kicsivel valószínűbbé teszi a feltevést. Már ha feltételezzük, hogy a földön kívüli élet ugyanolyan szénalapú, mint a földi, és nem teljesen különböző ettől – esetleg olyannyira, hogy az életről meglévő korlátos tudásunk birtokában fel sem ismernék élőként a földön kívüli élőlényeket, még ha találkoznánk is velük.
19 kilométer vastag jégréteg fedi az Európa óceánjait, vagyis a folyékony víz nem érintkezik a hold felszínével. Ez nem is annyira meglepő, belegondolva abba, hogy az Europa felszínén
−171 Celsius-fok a hőmérséklet, hiszen a Jupiter igen messze, 778 millió kilométerre kering a Naptól (a Föld 150 millió kilométeres távolságához képest). Viszont az Europa vastag jégrétege remek hőszigetelő pajzsként szolgál, így a mélyben rendelkezésre áll a folyékony víz, ami jelenlegi tudásunk szerint az élet egyik alapfeltétele.
3122 kilométer az Europa átmérője, vagyis valamivel kisebb, mint a Föld holdja (a Hold), ami 3474 kilométer átmérőjű. Egy ilyen kis égitesten az esetleges élőlényeknek szélsőségesen ingadozó környezeti feltételeknek kell ellenállniuk, viszont az eszméletlenül mély folyékony óceán mégis esélyessé teszi a létezésüket.
64–160 kilométer mély az europai óceán a jégpáncél alatt (összehasonlításul: a földi világóceán legmélyebb pontja (a Mariana-árok) csupán 10 984 méter mély). Hely tehát lenne benne az élőlényeknek, a kérdés csak az, hogy a kémiai összetétele megfelelő-e az élet számára.
1800 négyzetkilométer az úgynevezett Tara régió területe, ahol az Europa jégpajzsán rengeteg repedés, feltorlódás látható, amelyekről azt gondolják a csillagászok, hogy a mélybeli vulkanikus hatások hozták létre őket. E régió jegében kivételesen sok fagyott szén-dioxidot talált a James Webb. Ez pedig arra utal, hogy a felszíni szén-dioxid nem (csak) az űrből érkezett a holdra, a becsapódó meteoritokban utazva, hanem a mélyben hömpölygő óceánból nyomult a felszínre a vulkanikus aktivitás segítségével. Ez bizonyítja, hogy a vízben szénatomok vannak.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/39 számában jelent meg szeptember 29-én.
