Az Északi-tenger mélyén rátaláltak az HMS Hawke roncsaira, amely egy meglepetésszerű U-Boot-támadásban pusztult el az első világháborúban, és a legénysége 500 tagját vitte magával a hullámsírba. A roncsra elsüllyedt hajókra vadászó „kereskedelmi” tengeri régészek (A Lost in Waters Deep cég munkatársai) találtak rá Skócia partjai mellett. A Hawke 118 méter hosszú volt, és 524-en tartózkodtak a fedélzetén, amikor 1914. október 15-én egy német torpedó találata után felrobbant, kigyulladt, majd egészen gyorsan (kevesebb mint nyolc perc alatt) elnyelte a mélység.
Nagyjából hetven matróz megmenekült, mert még időben mentőcsónakokba tudtak szállni, a legénység nagy része azonban odaveszett. A támadás az I. világháború legelején történt, amikor a britek még csak nem is sejtették, hogy a német tengeralattjárók hatótávolsága már olyan nagy, hogy elérhetik Skócia partjait is. Később a további fejlesztéseknek köszönhetően az U-bootok egy újratankolással át tudták szelni az Atlanti-óceánt is.
A Hawke elsődleges feladata Németország tengeri blokádjának biztosítása volt. E taktika eredményeként a legtöbb felszíni német hajó a kikötőkben rostokolt, ugyanakkor a tengeralattjárók ki tudták játszani a blokádot, így a háború során számos ellenséges hadi- és civil hajót süllyesztettek el. A Hawke-kal az U-9 jelű tengeralattjáró végzett, amelynek kapitánya Otto Weddigen volt. Weddigen ezután sztárolt háborús hős lett Németországban, hiszen a Hawke elleni támadás előtt már három másik brit hajót is elsüllyesztett, összesen 1400 tengerészt megölve ezzel.
Az HMS Hawke (Fotó: National Museum of the Royal Navy)
A korabeli sajtó szerint a Hawke elvesztése hatalmas felháborodást okozott a brit közvéleményben, és nehéz helyzetbe hozta a Királyi Haditengerészetet. A támadás után az Admiralitás már nem kerülhette el, hogy komolyan vegye a német tengeralattjárók fenyegetését. A roncs mintegy 110 méter mélyen fekszik Északkelet-Skóciától 112 kilométerre keletre. A lokalizálásához felhasználták a korabeli jelentéseket és az U-9 tengeralattjáró hajónaplóját is. Minthogy sok száz tengerész maradványai fekszenek a roncsban, a helyszín azonnal háborús sírhelynek minősül. Ilyenformán védelem illeti, és a merüléseket is korlátozhatják a térségben.
A búvárok szerint a hajón nyilván látszik, hogy az elmúlt 110 évet víz alatt töltötte, de ennek ellenére is kiváló állapotban van. A fedélzet nagy része még megvan, ahogy a fegyverzet is a helyén. Abból, hogy a legtöbb hajóablak nyitva van, a régészek arra következtetnek, hogy a hajót valóban teljesen váratlanul érhette a támadás. Az ablakokon keresztül a búvárok számos használati tárgyat (például teáscsészéket) láttak a kabinokban. A térség tengervize tápanyagban viszonylag szegény, ennek köszönhető, hogy a roncsot nem károsították túlságosan az élőlények.
