A tudomány is a társadalmi folyamatok részeként működik, így talán nincs okunk meglepődni azon, hogy a szocioökonómiai különbségek ugyanúgy privilegizált helyzetet teremtenek egyesek számára a tudományos életben, ahogy az élet minden más területén. Magyarul: aki gazdag (illetve akinek a családja gazdag) hatalmas előnnyel indul a tudományos életben is, és így nagyobb eséllyel ér a csúcsra, ami a legtöbbek szerint egyenlő a Nobel-díjjal. Ezt igazolta egy friss kutatás is, ami azonban azt is kimutatta, hogy az elmúlt évtizedekben valamelyest azért nőtt a tudományos elitbe való bejutás esélye a szegényebb családokból érkező tehetséges gyerek számára is (bár a vagyoni helyzet hatása továbbra is jelentős).
A brit és amerikai kutatók az eddigi kémiai, fizikai, orvosi és közgazdasági Nobel-díjasok családi hátterét térképezték fel 1901-től 2023-ig. Összegyűjtötték a szüleik iskolázottságát és foglalkozását, és az adott szakma korabeli kereseti viszonyai alapján meghatározták a család szocioökonómiai státuszát (magyarul azt, hogy mennyire voltak gazdagok). Minthogy 715 nyertes apjának találták meg a foglalkozását (összesen több mint 900-an vannak), de az anya munkakörét csak 181 emberről sikerült megállapítani (valószínűleg részben azért, mert sokuk háztartásbeli volt), ezért az elemzés során csak az apa foglalkozását vették figyelembe.
A gyűjtött adatok alapján 0-tól 100-ig terjedő „jómódúságpontszámokat” adtak a győzteseknek, vagyis mindenkinek lett egy számértéke, ami jellemezte a családja tehetősségét. Ezután megvizsgálták, hogy vajon a vagyoni helyzet hatással van-e a gyermek Nobel-díj-nyerési esélyeire, vagy bárki ugyanolyan valószínűséggel juthat el a tudomány csúcsára, függetlenül a család anyagi lehetőségeitől. Valószínűleg senkit nem lep meg az eredmény, miszerint bizony a Nobel-díjasok zöme a társadalmi elit köreiből kerül ki. A díjnyertesek apjának átlagos jövedelme a társadalom 87. percentilisébe esik. Vagyis a népesség 86 százaléka szegényebb náluk, tehát a leggazdagabb 14 százalék tagjai. Ugyanez az érték az apa iskolázottságában még magasabb: 90 (tehát a legiskolázottabb 10 százalékba tartoznak).
A Nobel-díjasok apjának leggyakoribb foglalkozása: gyáros, üzletember (modern szóval vállalkozó). Viszont vannak azért pozitív trendek is. 1901 óta duplájára nőtt a Nobel-díjasok családjának jövedelmi tartománya, vagyis míg az előző századfordulón tényleg csak a leggazdagabbaknak volt bármi esélyük felérni a csúcsra, addig ma a kissé kevésbé gazdagok (de még mindig jómódúak) gyerekei sem teljesen esélytelenek. Ezzel párhuzamosan az apa iskolázottsága sem annyira elengedhetetlen a sikeres tudományos pályához. Azért ne legyünk annyira büszkék az egyenlő esélyek irányába történt 120 éves haladásunkra: a kutatók számítása szerint ezzel a sebességgel már csak 688 évre lenne szükség ahhoz, hogy a teljesen megszűnjön a szocioökonómiai státusz befolyása a Nobel-díj esélyére.
Női Nobel-díjasokból csupán 28 szerepelt az elemzett adathalmazban (az összes kategóriában összesen 65 nő nyert eddig Nobel-díjat, ami kevesebb, mint a díjazottak tizede). Náluk az derült ki, hogy a családjuknak még gazdagabbnak kell lennie, mint a férfi tudósoknak, ha el akarják érni a díjat (az apjuk jövedelme szerint átlagosan a 91. percentilisbe tartozott a család). Földrajzi különbségeket is feltártak: kiderült, hogy az amerikai díjazottak átlagosan kevésbé gazdag családból származnak, mint az európaiak. Vagyis eszerint az Egyesült Államokban szélesebb társadalmi rétegeknek van lehetőségük odaérni a tudomány csúcsára. E tekintetben Amerika tényleg a (kissé nagyobb) lehetőségek földje.
