A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar és a Honvédelmi Minisztérium keretmegállapodást írt alá, mely lehetőséget teremt többek közt arra, hogy együtt fejlesszenek autonóm irányítású katonai drónokat és off-road járműveket. Az egyetemen már régóta kutatják az önvezető autókban rejlő lehetőségeket, de a hadászati cél új lesz a mérnökök számára. Szalay Zsoltot, a BME Gépjármű-technológia Tanszékének vezetőjét arról kérdeztük, hogy mit kell tudnia egy hatékony katonai önvezető járműnek, és miért kell nekünk ilyesmit fejleszteni.
A világban teljesen megszokott az, hogy az egyetemek mérnöki karai a hadsereg számára is végeznek fejlesztéseket. Az amerikai haderők kutatóintézete, a DARPA rendszeresen rendez robotautóversenyeket, ahová a legnagyobb műszaki egyetemek, például az MIT is küldenek fejlesztői csapatokat. Szalay Zsolt szerint ez az együttműködés a felsőoktatás és a haderő között Magyarországon eddig még kevés hagyománnyal rendelkezik, van tehát hová fejlődni. Ez nem feltétlenül az egyetemek hibája, hiszen az alkalmazott tudományos kutatást folytató intézetek már eddig is számos külső megrendelővel működtek együtt. Inkább a hadsereg történelmi öröksége révén hiányzott eddig a nyitottság az együttműködésre.
A katonai célú kutatásoknak csak egyik hozadéka az, hogy az ország haditechnikai felszereltsége modernebbé válik. E fejlesztések később a polgári életben is hasznosulhatnak (ahogyan ez számos területen teljesen megszokott, a repüléstől a lézertechnológiáig), és az együttműködés lehetőséget teremt olyan szakemberek képzésére is, akik ezután zökkenőmentesen csatlakozhatnak akár a honvédség kötelékébe is.
– A Műszaki Egyetemen több mint húsz éve foglalkozunk autonóm járműirányítással, bár akkoriban ezeket még nem autonómnak hívták, hanem intelligens járműveknek – mondta el a Magyar Hangnak Szalay Zsolt. – Vagyis nagy tapasztalatunk van a közúti forgalomban használható járművek automatizálásáról, környezetérzékeléséről, illetve a közlekedési infrastruktúráról. Ezt a tudást jól tudjuk akkor is alkalmazni, ha letérünk az aszfaltozott útról, és a terepen szeretnénk irányítani a járművet. Ez pedig már kifejezetten honvédelmi feladat.
Az irányítórendszer szempontjából majdnem mindegy, hogy az adott katonai jármű pontosan milyen célt szolgál. Nyilván első körben olyan eszközöknél terjedhet el az önvezetés, amelyek nem vesznek részt a szigorú értelemben vett harci cselekményekben, tehát nem lövik az ellenséget. Autonóm módon közlekedhetnek viszont például a sebesült- és utánpótlás-szállítók. Később azonban akár harci feladatot ellátó eszközök is navigálhatnak autonóm módon (ahogy drónok, rakéták már ma is teszik ezt), de annak a jogi szabályozása még egyáltalán nem megoldott, hogy ki lesz a felelős azért, ha egy robottank majd úgy dönt, hogy meghúzza a ravaszt.
A katonai járművek önvezetővé tétele számos nyilvánvaló előnnyel kecsegtet, főként azzal, hogy nem kell embert küldeni a sokszor veszélyes övezetekbe, hogy vezessék az autókat, repülőket. Emellett a számítógép nem is fárad el, és pszichikai korlátai sincsenek. Ugyanakkor az autonómiával bejön több olyan sebezhetőség is, amely a humán irányításnál nem merült fel (pontosabban ez nem teljesen igaz, ahogy mindjárt látjuk). Ezek közül a legfontosabb a kiberbiztonság kérdése. A komputereket meg lehet hekkelni, az eszköz és a főhadiszállás közötti elektronikus kommunikációt zavarni és blokkolni lehet.
Kérdés, hogy a közúti közlekedésben részt vevő járművet könnyebb-e autonóm módon irányítani, vagy a terepen közlekedő off-road autókat. Közúton talán jobb minőségű a felület, viszont sok szabálynak kell engedelmeskedni, és több egyéb jármű is keresztezheti az autó útját.
– Szerintem az off-road navigáció jóval nehezebb. A közúti közlekedésben feltételezhetünk sok körülményt, hogy például járható az aszfalt, és az út szélén lévő csíkszerű tereptárgy egy szalagkorlát – mondja Szalay Zsolt. – A terepen azonban számos meglepetés érhet minket, nem tudhatjuk, hogy a talaj járható-e, és a tereptárgyak rejtenek-e veszélyt.
A kiberbiztonság már ma is fontos tényező a járműiparban, hiszen a leghétköznapibb autókban is számos folyamat automatizált, számítógép-vezérelt, a távirányítású drónokról nem is beszélve. A BME mérnökei már évekkel ezelőtt demostrálták azt, hogy a hekkerek kívülről is képesek lehetnek egy nem megfelelően védett jármű irányítórendszere felett átvenni az irányítást. Ez a probléma azonban hatványozottan fog jelentkezni, amint az autonóm járművek sokkal inkább elterjednek. A katonai járművek feletti irányítás átvétele pedig biztosan az ellenség legáhítottabb céljai között fog szerepelni. Ezért a BME autonómjármű-kutatásainak második nagy területe a kiberbiztonságot foglalja magában.
A kutatások harmadik lábát adják a drónok. E három vonalat azonban nem feltétlenül lehet elválasztani egymástól. A kiberbiztonság természetesen összeköti a szárazföldi off-road járműveket a drónokkal, de közvetlenebb kapcsolat is lehet közöttük. Szalay Zsolt felveti, hogy egy önirányító drón kirepülhet az ugyancsak autonóm járműből, hogy feltérképezze előtte a terepet. Ezzel sokkal több információhoz juthatnak, mintha csak a járműre szerelt érzékelők adataira kellene támaszkodniuk. A drónfejlesztésben ki fogják használni a Zalaegerszeg melletti ZalaZONE tesztpályát, ahol közúti önvezető járműveket tesztelnek. Ezt fejlesztik tovább úgy, hogy ott ezután drónokat is tesztelni lehessen.
De miért nem vesszük meg e technológiákat készen, külföldről?
– Egyrészt, ha külföldről vásárolunk egy terméket, de nem értünk hozzá, akkor nem tudjuk megfelelő módon használni azt. Ha mi fejlesztjük, akkor pontosan kiismerhetjük a rendszert, és tisztában leszünk a határaival is. Másrészt pedig nem kell lebecsülnünk a magyar szakemberek tudását és elszántságát, illetve a Műszaki Egyetem hagyományait. Olyan eredményekre vagyunk képesek, amelyekre mindenhol a világon felkapják fejüket.
