Mivel a csillagászok egyre több bolygót találnak a naprendszerünkön kívül, ma már nincs elég kapacitásuk arra, hogy mindegyiket megvizsgálják és eldöntsék, vajon kialakulhatott-e rajtuk az élet. Épp ezért a lehetséges célpontok szűkítése egyre égetőbb feladat. A németországi Max Planck Naprendszerkutató Intézet munkatársai épp ezen dolgoznak, és eredményeiket nemrég publikálták a Nature-ben. Erről pedig mások mellett a Sciencealert közölt összefoglalót.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása az, hogy a fémekben gazdag csillagok körül kevésbé valószínű a felszíni élet kialakulása. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a csillagászok kissé másképp beszélnek a periódusos rendszerről, mint mások, a szóhasználatukban minden elem, ami nem hidrogén vagy hélium, az fém.) Általánosságban elmondható, hogy az effajta csillagok fiatalabbak, mint azok, amelyek kevesebb nehéz elemet tartalmaznak. Az első csillagok még szinte kizárólag hidrogénből és héliumból álltak, majd miután ezekben kialakultak a nehezebb elemek, és a csillagok megsemmisülése során kilökődtek a gázgömbök belsejéből, újabb csillagoknak szolgáltak alapanyagul. Ezért van az, hogy a később született csillagokban nagyobb arányban fordulnak elő a nehezebb elemek.
A kutatók szerint ezek körül a fiatalabb csillagok körül azért valószínűtlenebb a felszíni élet, mert a bolygóikat túl sok UV-sugárzás éri, ez pedig roncsolja a szervezeteket. Ez a kijelentés első pillanatra ellentmondásnak tűnhet a szakértők számára, mivel a tudományos konszenzus szerint az alacsonyabb fémtartalmú csillagok (a Napunk is ilyen) több ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, mint azok, amelyekben nagyobb arányban vannak nehéz elemek. A kutatócsapat azonban arra jutott, hogy hiába bombázzák erősebben a fémekben szegényebb csillagok a bolygóikat, mindeközben elősegítik, hogy azok légkörében ózon képződjön, ami el is nyeli a veszélyes sugarakat. A tanulmány készítői szerint ugyanis az ózonképződés mértéke nagyrészt attól függ, hogy a bolygó napja milyen spektrumokon sugároz, és ebben a kevesebb fémet tartalmazó csillagok jobbak. Ezek fénye ugyanis épp megfelelő az ózon meglétéhez.
Épp ezért az alacsony fémtartalmú csillagok bolygói a legjobb célpontok az összetett szárazföldi élet kereséséhez – írják a tanulmány szerzői. Úgy gondolják, hogy egy idegen civilizáció, amelyik távolról vizsgálja a Naprendszert, élettelennek tarthatná a Földet, mivel Napból érkező UV-C (kis hullámhosszú ibolyántúli sugárzás) és az UV-B (közepes hullámhosszú ibolyántúli sugárzás) mértéke „jóval meghaladja a szárazföldi élet számára elviselhető maximális szintet”. Csakhogy a légkörünk ezeknek a sugárzásoknak a zömét blokkolja. Az oxigén az UV-C-t, az ózon pedig az UV-B-t nyeli el.
A tanulmány szerzői ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy természetesen nem lehet kizárni az élet lehetőségét a nehezebb elemekben dúsabb rendszerekben, de a felszíni élet virágzásának valószínűsége alacsonyabb, mint a Naphoz hasonló csillagok körül. A végleges választ minden bolygó esetében a légkör elemzése adhatja meg. Erre a James Webb Űrteleszkóp sok esetben már képes lehet.
A James Webb Űrteleszkóp egyik legígéretesebb felhasználási területe ugyanis épp az exobolygók légkörének tanulmányozása. Ez úgy lehetséges, hogy amikor a bolygó elhalad a csillaga előtt, annak fénye áthatol a bolygó légkörén, a Webb műszerei pedig ki tudják mutatni, hogy milyen elemek alkotják. A cél az, hogy egyszer egy a Földéhez nagyon hasonló légkört találjunk. Ez egyelőre nem tűnik lehetetlennek. Ma már sok kutató gondolja úgy, hogy a földönkívüli életre nem úgy fogunk rátalálni, hogy egy űrhajó landol a kertünk végében, vagy mi szállunk le náluk, hanem olyan anyagokat mutatunk ki távoli bolygók légkörében, melyek tartós jelenlétére nincs más magyarázat, mint az élet.
