Évtizedeken keresztül azzal rázták le magukról a klímaváltozás miatti felelősséget a nyugati politikusok és iparmágnások, hogy mit számít, hogy ők visszafogják-e a fosszilisenergia-felhasználásukat és a szén-dioxid-kibocsátásukat, amikor Kína nem törődik ezzel, és úgy égeti a szenet, mintha nem lenne holnap – ezzel pedig élvezi az olcsó energia előnyeit, miközben nevet a nyugaton, amely értelmetlenül hozza magát versenyhátrányba a megújuló energiaforrások erőltetésével.
Csakhogy az utóbbi években a helyzet gyökeresen megváltozott. A tiszta energiaforrások kutatásával foglalkozó Ember intézet tanulmánya szerint Kína a megújuló energia hasznosításában (is) globális vezető szerepre tört. A napelemek, szélturbinák, akkumulátorok piacán olyan erőssé vált a kínai dominancia, hogy a világ kénytelen lesz követni ezt a teljes transzformációt, ha nem akar végletesen lemaradni a versenyben. A kutatók szerint ily módok Kína áttételesen a fosszilis üzemanyagok korának végső leáldozását idézheti elő.
A megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiák világpiacán Kína vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen. Ma már olyan tömegben termelnek például napelemeket és más berendezéseket, hogy ezek ára 60-90 százalékkal esett 2010 óta. A tanulmányban azt is kimutatták, hogy az olcsó berendezéseknek hála, a tavaly beindított nap- és szélenergia-projektek 90 százaléka immár olcsóbban termeli az energiát, mint az alternatívaként használható fosszilis energiahordozók. Ez elképzelhetetlen lett volna azelőtt, hogy Kína sok milliárd dollár értékben kezdte támogatni a megújulóenergia-fejlesztéseket.
E törekvésekkel teljesen szembe megy a Trump-kormányzat, amely az elmúlt fél évben gyakorlatilag megszüntetett minden megújulóenergia-ipari szövetségi támogatást, és eltörölt szinte minden gátat a fosszilis energiahordozók kitermelése és felhasználása elől. Sőt, más országokat is az amerikai fosszilis energiahordozók vásárlására próbál kényszeríteni. Ugyanakkor – mutat rá a tanulmány – ezzel legfeljebb azt érhetik el, hogy a szegény országok az egyszerűen olcsóbb megújulók felé fognak fordulni, és így egyre erősebbé válik náluk a kínai befolyás.
Az olcsó kínai berendezések segítségével Mexikó, Banglades vagy Malajzia is megelőzte már az Egyesült Államokat a megújuló energiaforrások felhasználásának részarányában, az Afrikába irányuló kínai napelemexport pedig egyetlen év alatt 60 százalékkal emelkedett. Az olcsó berendezések mellé pedig természetesen kínai „barátság” is jár. Az amerikai napelem- és szélturbina-gyártás nem is említhető egy lapon a kínaival. Jelenleg a kínai dominancia 80 százalékos a napelemek, és 60 százalékos a szélturbinák világpiacán. A tanulmány szerzői szerint Kína motivációi (természetesen) korántsem önzetlenek. A megújuló fejlesztések alapvetően nemzetbiztonsági érdekeket szolgálnak: így igyekeznek függetleníteni magukat a fosszilis energiahordozók világpiacától. Emellett azonban – akaratlanul – azt is elérhetik, hogy végre gazdaságilag is megérje (sőt szinte kötelező legyen) a világ más országainak is elengedniük a fosszilis energiahordozókat.
