Öt centiméterre is nőhet, letépi a méhek fejét, a fullánkja pedig az átlagos méhészeti védőfelszereléseken is áthatol, mi az? Nemrég ismerhettük meg őt, az ázsiai gyilkos óriásdarazsat, ami a koronavírus után 2020 következő természeti csapásának ígérkezett. Tavasszal legalábbis úgy tűnt, hamarosan kényelmetlen ismeretséget köthetünk az Ázsiából származó, nemrég az Egyesült Államokba érkező rovarfajtával. Ahogy a neve is mutatja, valóban halálos lehet a vele való találkozás még számunkra is. De aggódhat a méhpopuláció, ami az Egyesült Államokban egyébként is visszaesőben van. Főleg, hogy hiába közös az ellenség, az ember sokszor egy kalap alá vesz méhet-darazsat, és irtja azokat is, amiket inkább segíteni, vagy legalábbis békén hagyni kellene.
Az ázsiai óriásdarázs szuperképességeit illetően már tavasszal kirémüldözte magát a világsajtó. Nemcsak termetével idézhet fel bennünk kellemetlen B-kategóriás horrorfilmeket, de sebességével is: ha igazán lendületbe jön, harminckét kilométert képes megtenni óránként. Igazán rosszul az útjukba kerülő méhek járnak. A gyilkos óriásdarázs alsó állkapcsa leginkább egy hegyes cápauszonyhoz hasonlít, aminek segítségével egy mézelő méh kaptárát néhány óra alatt teljesen ki is tudja üríteni. Néhány tucat támadó elég hozzá, hogy pár óra leforgása alatt több ezer méhet pusztítsanak el.
A pórul járt méhről a darázs leszakítja a tort is, hogy ezzel etesse a távolban maradt kicsinyeit. Nem csoda, hogy már tavasszal attól kezdtek tartani a kutatók, hogy ha meghonosodnak az Egyesült Államokban, könnyen megtizedelhetik a méhpopulációt. Épp ezért is kongatták meg már az elején a vészharangokat: amíg csak egy-egy példánnyal találkoznak, van esély az irtásra, de ha gyökeret eresztenek a tengerentúlon, már csak a kármentés marad.
A szúrásuk az emberre nézve is gyötrelmes, a túlélők a New York Times szerint arról számoltak be: mintha csak forró fémmel hasogatták volna a bőrüket. Nagyjából 1100 mikrogrammnyi mérget fecskendeznek ki, így egyetlen szúrással ötven százalék esélyük van megölni egy kifejlett rágcsálót. Egy 2007-es jelentés a japán halálos áldozatok számát 30-50 közé tette, amibe beletartoznak azok is, akik allergiásak a rovarméregre. Ugyanakkor akik kevesebb mint ötven csípést szenvedtek el, és idejében kórházba kerültek, jó eséllyel élték túl a támadást.
A Vespa mandarinia néven is ismert óriásdarázs átlagosan egyébként négy centimétert tesz ki (a királynő mérete ennél nagyobb), tehát négyszer-ötször olyan hosszú, mint egy sima háziméh. Szárnyfesztávolsága hét centiméter lehet. Nagyobb az eddig általunk ismert, legfélelmetesebb fajtáknál is, például a cicada gyilkos darázsnál, ami egyébként az Egyesült Államokban éppúgy jelen van, mint Mexikóban és Közép-Amerikában. Ez a veszély fenyeget most az ázsiai darazsakat illetően is, amik már egy ideje megérkezhettek a tengerentúlra.
Május óta aztán több hónapos hallgatás következett, alig hallhattunk valamit róluk, hogy most ismét bekerüljenek a hírekbe. A The Verge cikke szerint most először sikerült Washingtonban fogságba ejteni egyet, méghozzá a Whatcom megyei Birch-öböl közelében. A darazsat július 14-én kapták el, és 29-én sikerült beazonosítani – egyszerre lelkendezve, hogy a felállított csapdák ezek szerint működnek, viszont aggódva is, hogy a decemberi első észlelések óta egy új kolónia alakult ki. Korábban több példányt is találtak Washington észak-nyugati részén, azok viszont akkorra már halottak voltak. A legutóbbira, méghozzá egy királynőre május végén bukkantak Washingtonban – így már sejthető volt, hogy ha dolgozók is előkerülnek, akkor új kolóniákról van szó. A májusban fellelt királynő egyébként valószínűsíthetően a tavalyi év során kelt ki. Egy másikra már egy bellinghami lakos bukkant rá. Rémülten agyontaposta, és június 6-án jelentette az észlelést.
Nem könnyű egyébként a rovarokat azonosítani, mint ez Sven Spichiger vezető entomológus tájékoztatásából is kiderült. A júliusban begyűjtött darázs ugyanis nagyobb, mint egy átlagos dolgozó, de kisebb és hosszúkásabb, mint amilyennek a királynőt ismerjük. A washingtoni mezőgazdasági minisztérium (WSDA) szerint pedig az eddigiek alapján nagyon valószínű, hogy augusztusban-szeptemberben a helyi lakosok is szembetalálkozhatnak egy-egy példánnyal. A szakemberek egyelőre nem ölik meg a talált példányokat, csak megjelölik azokat, majd visszaengedik a természetbe. Az a cél, hogy így sikerüljön behatárolni a kolóniát, azt pedig egyben tudják kiirtani. A hivatal több száz szakszerű csapdát helyezett ki, de a helyiek is készülnek, ezernyi házilag eszkábált kelepcével.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/32. számában jelent meg augusztus 7-én.
