A Mojave-sivatagban élő Clavascidium lacinulatum zuzmó a világon gyakorlatilag egyetlen élőlényként képes életben maradni az UV-C sugárzás ellenére is. A Science tudósítása szerint a faj különleges képességét véletlenül fedezte fel egy asztrobiológus, aki terepmunkát folytatott a nevadai sivatagban. Feltűnt neki, hogy a zuzmó gyakorlatilag fekete, ami nyilván hátráltatja a fotoszintézisét, ezért valamilyen más nyomós oka kellett legyen annak, hogy e szín kifejlődött az evolúció során. Minthogy a zuzmó a sivatag perzselő hőségében él, azonnal felmerült, hogy talán valamiféle napvédő mechanizmus lehet a háttérben.
A zuzmók gombákból és algákból felépülő szimbiotikus élőlények. Bennük a gombafonalak biztosítják a strukturális stabilitást, az algapartner pedig fotoszintetizál, és cukorral látja el a gombát. E különleges felépítésük (és speciális másodlagos anyagcseretermékeik) miatt a zuzmók a Föld legellenállóbb élőlényei közé tartoznak, és az extrém élőhelyeken is megélnek. Egyes vizsgálatok szerint még az űrben is túlélnek, sőt növekedni tudnak.
A kutatók bevitték a zuzmót a nevadai Sivatagi Kutatóintézet laborjába, és a legerősebb UV-C lámpa alá tették, amit csak kapni lehetett. Az UV-C sugárzás az ibolyán túli spektrum legrövidebb hullámhosszú komponenseit tartalmazza, és a legtöbb életformára halálos. A Föld felszínén gyakorlatilag nem kell félnünk tőle, mert a bolygó ózonrétege kiszűri az űrből érkező UV-C sugarakat. E sugárzás olyannyira összeegyeztethetetlen az élettel, hogy egyes kutatók szerint ha a bolygónak nincsen ózonrétege, az kizárja az élet lehetőségét.
Csakhogy a vizsgált zuzmó jól érezte magát az UV-lámpa alatt, hiába érte hússzor erősebb UV-C sugárzás, mint ami a Mars felszínén érvényesül. E sugárzás egyébként kevesebb mint egy perc alatt végzett az UV-ra eddig ismert legrezisztensebb élőlénnyel, a Deinococcus radiodurans baktériummal. A zuzmó három teljes hónapig aszalódott az UV-lámpa alatt (valószínűleg ez volt a legerősebb UV-C sugárzás, aminek valaha kitettek egy élőlényt kísérleti céllal), és ekkor is csak azért szedték ki onnan, mert a kísérletet végző egyetemi hallgatónak meg kellett írnia belőle a diplomamunkáját. Amikor megvizsgálták a zuzmó sejtjeit, kiderült, hogy a felük életben volt, és megőrizte szaporodóképességét is. Érdekes módon, az UV-rezisztenciához az egész zuzmóra szükség van, ugyanis külön-külön a benne élő alga és gomba nem áll ellen a sugárzásnak.
Kérdés, hogy miért alakult ki ez az ellenálló képesség az evolúció során. A zuzmó ugyanis soha nem találkozhatott UV-C sugárzással a törzsfejlődés során, hiszen az ózonréteg már legalább 500 millió évvel ezelőtt, a zuzmók megjelenés előtt kialakult. A kutatók azonosítottak egy másodlagos metabolitot, amely az UV-rezisztencia hátterében állhat. Ráadásul ezt az anyagot a zuzmó a külső sejtrétegeiben halmozza fel, ami megint csak arra utal, hogy az anyag funkciója a napsugárzás elleni védelem. A kutatók azt feltételezik, hogy a szabadgyökök elleni védelemre alakult ki, amikor a Föld atmoszférájában megnőtt az oxigén koncentrációja.
