Megfejthették, miért hagyták el a maják Tikal ősi városát

Megfejthették, miért hagyták el a maják Tikal ősi városát

A mai Gautemala északi részén található egykori maja metropolisz, Tikal romjai (Fotó: ickandgak/Pixabay)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az útfelújítások módszerének finomhangolásával kevesebb károsanyag-kibocsátás mellett üzemanyagot spórolhatnánk. A déli sark háromszor gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része. E heti tudományos lapszemle.

A teljes cikkeket az adott sajtótermék nevére kattintva tudják olvasni eredeti nyelven!

Scientific Reports (pdf)

Ezer éve talány, miért hagyták el lakói a IX. század végén a maja civilizáció egyik legnagyobb városát, a mai Guatemalában található Tikalt. Korábban úgy vélték, a katasztrófát az okozta, hogy a mezőgazdasági termelékenység nem tudott lépést tartani a túlnépesedéssel. A Cincinnati Egyetem kutatói most felvázoltak egy másik forgatókönyvet. E szerint a dolgok nyitja az esővizet tározó medencékben rejlik. A fénykorában százezres település vízellátását – közvetlen folyó és tavak híján – ilyen tározókkal oldották meg. A David Lentz vezette csoport a város tíz vízgyűjtőjéből vett üledékmintákat elemezte ki, és arra jutott: a korabeli lakosságnak két problémával is meg kellett küzdenie.

A IX. század közepén jelentkező szárazság miatt a medencékben elszaporodó két – korábban kékmoszatként ismert – cianobaktérium egyre ihatatlanabbá tette vizet, illetve a testfestéshez használt vörös cinóberből szépen-lassan higany-szulfiddal szennyeződtek a tározók. Ez mindenhová beette magát, Tikal vezető családjai pedig valószínűleg minden étkezéskor higannyal főzött ételeket kaptak. A szárazság mellett a kutatók szerint a város elhagyásában kiemelt szerepe lehetett a maja kultúra hangsúlyos szimbóluma, a víz hiányának és elszennyeződésének is.

SciTechDaily

Az útfelújítások gyakorlatának egy egyszerű és olcsó módosítása javíthatja a nehéz járművek üzemanyag-fogyasztását, és így csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását – állítja a Massachusettsi Műszaki Egyetem, az MIT egyik új kutatása. A lényeg a jelenleginél merevebb és keményebb útfelületben rejlik. Az aszfalt apró egyenetlenségei miatt – különösen melegebb időben – a nehéz járművek folyamatos felfelé irányuló mozgást is végeznek, hogy ki tudjanak emelkedni az út mélyedéseiből. Homogénebb, keményebb felületen ezt a mozgást, és így üzemanyagot lehet megspórolni.

De hogy lehet keményebb az útfelület? Az egyik módszer az, ha kevés – és olcsó – szintetikus szálat vagy szén nanocsöveket adunk a keverékhez aszfalt lerakásakor, ami drámai módon javíthatja annak merevségét. Az is hatékony, ha úgy állítjuk be a különböző méretű adalékok arányát a keverékben, hogy az sűrűbb legyen, azaz például több kőzettel és kevesebb kötőanyaggal számolunk. Betonból készült utaknál a probléma kevésbé jelentkezik, ezért például egy aszfalt-beton keverék is javíthat az útfelszín keménységén.

A kutatók az Egyesült Államok hektikus útviszonyait figyelembe véve kiszámították, az útburkolat 10 százalékos ilyen jellegű javulási aránya mellett 50 év alatt összesen 440 megatonna szén-dioxidnyi kibocsátás lenne elkerülhető, ami az ezen időszak teljes szállításhoz kapcsolódó kibocsátásnak körülbelül 0,5 százalékára rúgna.

Nature Climate Change

A déli sark az elmúlt évtizedben háromszor gyorsabban, 0,6 Celsius fokkal melegedett, mint a Föld többi része – derült egy amerikai, brit és új-zélandi közös kutatásból. Ez azért is érdekes, mert míg korábban a kontinens egyes részein folyamatosan nőtt a hőmérséklet a XX. században, addig a sarkkört ez nem érintette, ott mindig azonos hideg uralkodott. A szakemberek ezért az elmúlt hatvan év Antarktiszon mért időjárási adatait elemezték, és számítógépes modelleket készítettek, hogy kiderítsék, mi okozza ezt a váratlan fordulatot.

Azt találták, hogy Csendes-óceán nyugati részének felmelegedő víztömege és az azzal járó alacsonyabb légnyomás a Dél-Amerika alatt található Weddell-tengeren át növelte a meleg levegő sarkkör feletti áramlását. Így a terület átlaghőmérséklete 1989 óta összességében 1,83 fokkal nőtt. A tanulmány szerzői a változást az évtizedes csendes-óceáni ingadozás (IPO) néven ismert ciklikus éghajlati jelenségnek tulajdonítják. Ennek „pozitív” állapotában Csendes-óceán trópusi vizei melegebbek, az északi régió az átlagosnál hidegebbek, míg „negatív” esetében ennek az ellenkezője figyelhető meg.

A ciklusok 15-30 éve váltják egymást, és 2011 tájától a pozitív szakaszban vagyunk, a meleg levegő sarkköri beáramlásáért pedig az ezredforduló idején indult negatív ciklus a felelős. A kutatók szerint az 1,83 fokos melegedés mindettől függetlenül is extrém magas, és ehhez az emberi tevékenység is hozzájárulhatott.

Az összeállítást készítette: Balogh Roland

Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/27. számában jelent meg július 3-án

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/27. számban? Itt megnézheti!