Amikor viszket valamink, elképesztően jó érzés megvakarni – még ha e szinte eufóriával felérő érzés csupán egy-két másodpercig tart is. Furcsa módon, a vakarózás élvezetességének hátterét azonban alig értjük. Minthogy a stimulusokra adott minden automatikus testi és pszichikai reakciónk az evolúció során alakult ki, a kutatók általában azt feltételezik, hogy ezek a hatások valahogy – akár a legáttételesebb formában is – segítik a túlélésünket és a rátermettségünket. Az élvezetet okozó ingerek (például a vakarózás) hátterében ezért mindig azokat a másodlagos hatásokat keresik, amelyek miatt ezek előnyösek a számukra.
A viszketést általában valamilyen viszonylag kis kiterjedésű vagy gyenge intenzitású szöveti károsodás okozza. Korábban azt gondolták, hogy az érzést a fájdalomérzékelő receptorok (nociceptorok) enyhe ingerlése váltja ki, de nemrégiben felfedezték a dedikáltan viszketésérzékelő idegsejteket is. Sok állat vakarózik, még az evolúció során viszonylag korán megjelent csoportok (például a hüllők) is, így feltételezhető, hogy a vakarózáshoz valamilyen alapvető és ősi előny kapcsolódik. De hogy pontosan mi ez, az korántsem nyilvánvaló.
A feltételezések szerint a vakarás összefügghet a paraziták bőrfelületről történő eltávolításával. Ez a külső élősködők (kullancsok) esetén talán működhet időnként, de sok olyan fertőzés és egyéb kóros (vagy nem kóros) elváltozás is viszket, és vakarásra késztet minket, amelyeken az intenzív külső dörzsölés (legalábbis látszólag) nem segít. A szúnyog már rég elrepült, amikor a csípését vakarni kezdjük. Vagyis a vakarózás értelme egyáltalán nincs általános értelemben megmagyarázva.
A Pittsburghi Egyetem bőrgyógyászati tanszékének kutatói a Science-ben publikált kutatásuk során most azonban feltárták, hogy a vakarózás aktivizálhatja az immunrendszert a fertőzés területén, és ezáltal segítheti a baktériumok elleni védekezést. Az egérkísérleteik során ugyanis feltárták, hogy a vakarózás intenzívebbé teszi az irritált bőrfelület gyulladását. A reakció miatt több neutrofil immunsejt jelenik meg az érintett területen, amelyek így határozottabb védelmet fejthetnek ki a kórokozókkal szemben.
A kísérletet végző bőrgyógyász immunológusok szintetikus allergénnel kenték be az egerek fülét. Ezen anyagok allergiás reakciót (kontakt dermititiszt) váltottak ki náluk, ami nagyon viszket, így vakaróznak tőle. A kontrollcsoport egerei szabadon vakarózhattak, ettől bedagadt a fülük, és felszaporodtak bennük az immunsejtek. A kezelt egerek nyakára azonban kúpos gallért erősítettek (amit az állatorvos szokott a kutyák fejére tenni, csak picit), így nem tudták vakarni a fülüket. Az ő fülük kevéssé dagadt meg, és kevesebb neutrofil sejt halmozódott fel benne. Vagyis a vakarás erősíti a gyulladást.
A további vizsgálatok során kiderült, hogy a vakarás hatására az érintett testfelület idegsejtjei a „P-anyag” (substance P) nevű jelzőmolekulát bocsátják ki, ami aktivizálja az immunrendszert (konkrétan az allergiás reakciókban központi szerepet játszó masztocitákat), és így erősödik a kialakuló immunválasz. Az akut viszketés utáni vakarás csökkentette a testfelület bakteriális elfertőződésének veszélyét. Ugyanakkor az is kiderült, hogy ha a viszketés krónikussá válik, és jelentősen károsítja a bőrt, akkor már elősegíti az újabb baktériumok sikeres fertőzését.
