Egy friss jelentés szerint hatvanhat százalékos valószínűsége van annak, hogy már 2027-ben elérjük a Párizsi Megállapodásban rögzített 1,5°C-ot meghaladó felmelegedést. Tavaly még olyan becslések látta napvilágot, hogy erre csak 2035 körül kerül sor.
A 2015-ös párizsi klímaegyezmény minden elemlében előremutató volt, az aláíró országok (a világ majdnem összes országa, kivéve Irán, Líbia és Jemen) vállalták, hogy visszafogják a fosszilis energiahordozókból származó széndioxid-kibocsátásukat. Hiszen a klímaváltozással foglalkozó különböző tudós testületek számításai szerint jelentős korlátozás nélkül 4,1-4,8°C-os felmelegedésre számíthatunk (nagyjából 3°C az, amikor már akár össze is omolhat az emberi civilizáció, mivel a létezésünk alapját jelentő élelmiszer-ellátottságot a mezőgazdasági ágazat ilyen mértékű emelkedés esetén nem lesz képes biztosítani).
Ehhez képest az utóbbi időben nem sok minden történt, a zsinórmértéknek számító IPCC (az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Tanácsadó Testülete) is azt állítja legutóbbi, hatodik jelentésében, hogy a szén-dioxid kibocsátás a vállalások ellenére nem hogy csökkenne, hanem tovább nőtt, amely kétségtelenül katasztrofális következményekkel járhat a következő évtizedekben. A szintén az ENSZ égisze alatt működő World Meteorological Organisation, azaz a Meteorológiai Világszervezet legfrissebb, a napokban kiadott jelentése pedig szintén aggasztó eredményekről számolt be. Eszerint nagyon rövid időn belül, akár már 2027-re is elérhetjük a másfél fokos felmelegedést, amit korábban mint maximálisan lehetséges, az emberi civilizációt nem veszélyeztető felmelegedést határoztak meg. Erre most hatvanhat százalék esélyt adnak ezzel foglalkozó tudósok.
A gyorsabb felmelegedés fő oka az emberi tevékenység, illetve a formálódó, El Niño nevű éghajlati jelenség, amely melegebb időjárást okozhat. Azt hozzátették, hogy ez valószínűleg csak átmeneti lesz, és az El Niño-hatás végeztével visszaesünk majd 1,5°C alá. (Jelenleg az egész bolygóra vonatkozó átlagos felmelegedés 1,2 fok, bár ez, mivel a déli féltekén több a hőt jobban őrző és így lassabban felmelegedő óceán, az északi félteke szárazföldi kontinensekein már 1,6 fok.) A másfél fokos határ nem csak szimbolikus: korábban a két fokos felmelegedést tartották az emberi civilizációra veszélyesnek, ám egy 2018-as számítás alapján másfél foknál húzták meg a tudósok a veszélyességet jelentő határt.
A felmelegedés üteme egyre csak fokozódik, ahogy ennek következtében a tengerek vízszintje is nő. Ez 1970 és 2015 között évi 2,1 milliméter volt, ezen belül 2006 és 2015 között viszont már 3,6 milliméter évente, 2015 és 2019 között pedig már 5 milliméter évente. Ennek két oka van, egyfelől a kiolvadó és a szárazföldről a tengerbe csúszó grönlandi és antarktiszi jégtömegek, másfelől az óceánok hőtágulása.
A nagyobb hőmérséklet többféle módon is negatív hatással van életünkre. Egyfelől jóval nagyobb az esélye a nyári hőség- és forróságnapoknak és sokkal nagyobb az esélye hosszan tartó szárazságnak, mint korábban volt, ami a folyók vízszintjének vészes leapadását, a termés elszáradását is jelenti (gondoljunk csak a tavalyi nyarunkra). Másfelől, az óceánokban lévő víz nagyobb párolgása által a légkörbe kerülő vízpára mennyisége is jóval nagyobb lesz, ami jóval nagyobb esélyét adja a termést pusztító és eróziót okozó villámárvizeknek, a lakosságra is veszélyes városi árvizeknek a csatornahálózat túlterhelésével, az infrastruktúra megrongálódásával vagy akár a korábban soha nem látott erősségű trópusi ciklonoknak.
