Az agy működése továbbra is több rejtélyt őriz, mint amennyi titkát több mint száz évnyi agykutatás segítségévek sikerült feltárnunk. Például nem lehetünk biztosak benne, hogy más is ugyanolyannak látja-e a különböző színeket, mint mi. Ezt ugyanis nemcsak a színvakság vagy a színtévesztés bonyolítja, hanem a teljesen „normális” látású emberek színlátása is gyökeresen különbözhet egymástól. Könnyen lehet (és nincs olyan eljárás, amelynek segítségével erre a kérdésre egyértelmű választ lehetne adni), hogy egy másik ember a „kék” dolgokat „zöldnek” látja, és fordítva.
A látás egyébként a viszonylag jól értett agyműködések közé tartozik: az agykutatók jól tudják, hogy mely agyterületek felelősek a látott képek feldolgozásáért, sőt egyes idegsejtek funkcióját, és a látvány különböző aspektusainak feldolgozását is egész jól feltárták mostanára. De a színlátás egészen eddig kemény diónak bizonyult. A Tübingeni Egyetem agykutatói azonban most MRI-vizsgálatokat végeztek, és úgy vélik, hogy részben sikerült feltárniuk, hogy pontosan mit látnak az egyes embereket, amikor különböző színű képeket néznek.
Tizenöt alany feküdt be az MRI gépbe, és a teszt során piros, sárga és zöld köröket mutattak nekik egy képernyőn. Rögzítették a látvány hatására kialakult agyi aktivitásukat, majd abból próbálták kitalálni, hogy milyen színt láttak. Ehhez 45 másik ember összesített agyi aktivitását vették alapul, akiknek meghatározott színű képeket mutattak, majd a látókérgükben létrejött elektromos változásokat átlagolták, és ez alapján meghatározták, hogy általában milyen aktivitást gerjesztenek a különböző színek az agyban.
Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az azonos színek hasonló agyi aktivitást váltanak ki az emberekben. Vagyis ha az egyik ember például piros színt látna, majd a látóidegét egy másik ember agyába vezetnénk át, akkor ő azt a színt ugyanúgy pirosnak látná. Ezek az eredmények nagyon hasonlítanak ahhoz, mint amit egy korábbi, makákókon végzett kísérletben találtak. Ez arra utal, hogy a majmok és az ember színlátása valószínűleg nagyon hasonló egymáshoz.
Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy ez csak a retinából az agyba jutó színinformációk hasonlóságára utal. Az, hogy ezt az információt az egyes emberek agya hogyan értelmezi szubjektíven, az gyakorlatilag megfejthetetlen. E magasabb szintű feldolgozás rengeteg tényező, például az emlékek, a megszokás vagy a tanulás függvénye, és nagy valószínűséggel sohasem lehet majd objektív eszközökkel kifürkészni.
