A Francia Élelmiszer-, Környezet- és Munkaegészségügyi Biztonsági Ügynökség (ANSES) jelentése szerint a visszaváltható üvegek (beleértve a visszaváltható vizes, üdítőitalos, jeges teás vagy borosüvegeket is) több mikroműanyagot tartalmaznak, mint maguk az egyszer használatos, környezeti szempontból nézve rendkívül szennyezőnek mondott műanyag palackok. A különböző tudóscsoportok már így is megállapították, hogy a mikroműanyagok szinte mindenhol jelen vannak, így az emberek szívében, tüdejében, a nők méhlepényében és anyatejében, a férfiak heréjében, az óceánokban, a szárazföldön, de még felhőkben is. Egyszerűen nincs az emberi élettartam léptékében nem lebomló és így a szervezetekben felgyülemlő, súlyos egészségügyi problémákat okozó mikroszkopikus méretű műanyagszemcsék (ezeket mikrométerben szoktuk mérni, ami pedig a milliméter ezredrésze) elől menekülés, melyeket belélegzünk, elfogyasztunk, sőt, melyek még a bőrünkön keresztül is képesek felszívódni és behatolni a szervezetünkbe.
Minthogy újratöltés előtt a fém- és üvegpalackokat beolvasztják és újraöntik, a szennyezés forrását illetően a gyanú az üvegpalackok fémkupakjaira terelődött, és mikroszkopikus vizsgálat be is bizonyította, hogy azokon apró, szabad szemmel nem látható méretű karcolások vannak, azaz, minden bizonnyal a tárolás során a kupakok egymással összeütődtek, és ezek az apró részecskék akkor válhattak le róluk. Ezt bebizonyította, hogy a különböző italokban talált mikroműanyagok jellemzői (szín, összetétel) megegyeztek a kupakokon található műanyagok tulajdonságaival – azok ugyanis poliészter vagy polietilén-tereftalát alapú festékkel vannak bevonva.
A tanulmány szerint az ásványvizek tartalmazták a legkevesebb mikroműanyagot, átlagosan 2,9 részecskét lehetett megfigyelni bennük (szinte semmit a palackozott forrásvizekben, jóval többet az ásványvizekben; azon belül a szénvasasban többet, a mentesben kevesebbet), ám a jeges teákban már 28,5, az üdítőitalokban 31,4, a limonádékban 45,2, az üveges sörökben pedig már 82,9 részecske volt található literenként (átlagolva a műanyag-, fém- illetve üvegpalackokra). Meglepő módon a különböző borokban mindössze csak 8,2 részecske volt literenként. Ennek oka minden bizonnyal az adott italok savassága: minél savasabb (alacsonyabb PH-értékű) egy bizonyos ital, annál valószínűbb, hogy az képes a mikroműanyagok kioldására, ám ez az összefüggés egyáltalán nem törvényszerű, sok múlik a gyártási folyamaton, illetve a csomagolás, szállítás és raktározás mikéntjén is. A különböző palacktípusokat vizsgálva viszont az egyszerhasználatos műanyag palackokban volt a legkevesebb mikroműanyag-szennyeződés, jóval több a fémpalackokban, a legtöbb pedig az üvegpalackokban. Ennek okát egyelőre nem tudni, az eredmény a kutatókat is meglepte, pont fordított eredményre számítottak.
Így most ott tartunk, hogy saját egészségünk érdekében akkor járunk el a legjobban, ha műanyag palackban forgalomba hozott italokat fogyasztunk, ám azzal ártunk a bolygónak a legtöbbet, hiszen a mikroműanyag-szennyezések forrása végső soron az emberi túlzott műanyag-felhasználás, 460 millió tonna az emberiség éves termelése, amelynek csak töredékét, nem egészen 10 százalékát hasznosítjuk újra. A maradék pedig elszennyezi folyóinkat, földjeinket, a levegőnket és így végső soron az egész természeti világunkat, így saját magunkat is.
A tanulmány a Journal of Food Composition and Analysis nevű folyóiratban jelent meg.
