Régészeknek egy Spanyolországban talált fiola segítségével először sikerült azonosítania egy közel kétezer éves illatszer összetevőit.
Nem mindennapi felfedezést tettek a spanyolországi Cordoba Egyetem régészei, egy kvarcból készített illatszeres üvegcsét elemezve meg tudták határozni egy ókori római időszakban használt parfüm összetevőit. Az ominózus leletre még 2019-ben találtak, amikor a Spanyolország délnyugati részén fekvő Carmona ókori római településének egyik házát akarták renoválni.
A munkálatok során egy családi kriptára bukkantak, ahol három férfit és három nőt temettek el a Kr. u. I. század folyamán. A rómaiak idején Carmo néven emlegetett város Hispania Baetica tartomány egyik fontos települése volt. A nő, aki mellett a kérdéses illatszeres fiolát megtalálták, úgy 40 éves korában hunyhatott el – számolt be a leletkörülményekről a spanyol El País napilap.
A vizsgálatok azt mutatták, hogy a nő által használt parfüm fő alkotóeleme a pacsuli volt. A pacsuli (Pogostemon cablin) az árvacsalánfélék családjába tartozó büdösmenta nemzetség leghíresebb képviselője, illetve a róla elnevezett pacsuliolaj alapanyaga. A növényt, illetve a belőle készített illóolajat nem lehetett egyszerű beszerezni, mivel Indiában, a Maluku-szigeteken, Srí Lankán, a Maláj-félszigeten és a Szunda-szigeteken honos.
A felfedezés azért jelentős, mert ez az első alkalom, hogy bele tudtak „szagolni” egy ókori római parfüm illatába. Korábban Londonból és Nápolyból is került elő ókori római illatszeres fiola, de azokban csak állati zsír jelenlétét sikerült kimutatni. A parfüm használata az ókori egyiptomiaktól eredt, akik szerint a parfüm a napistentől, Rétől származik – és ismerünk 5000 éves mintát is. Az illatszert az ókori görögök, majd a mediterrán térség keleti felét meghódítva a rómaiak is átvették, és számos esetben használták, így temetések alkalmával is.
Ugyan az ókori római szerzők, így ebből a szempontból talán legismertebb idősebb Plinius is, leírták miként készülnek ezek a szerek, a Córdobai Egyetem szakértői rámutatnak, hogy „az antik auktorok által részletezett receptek nagyon homályosak vagy zavarosak voltak az összetevők arányait és az elkészítésükhöz szükséges eljárásokat illetően”. A parfümök általában két összetevőből álltak, egy alapból, ami valamilyen növényi olaj lehetett. A rómaiak által leginkább használt olajokat szezámból, tormából, mandulából vagy olajbogyóból nyerték. Utóbbit zöld olajbogyóból kellett kinyerni, mivel az jobban ellenáll az oxidációnak, mint az érett olajbogyó.
A most elemzett mintából az derült ki, ahogyan azt Plinius is ajánlotta, a parfümnél két összetevőt használtak: egy alapot vagy kötőanyagot, amely megkönnyítette az aromák és az esszencia megőrzését. Ebben az esetben az alap egy növényi olaj, valószínűleg olívaolaj volt. Ezt keverték össze a pacsuliból készített illóolajjal. Érdekesség, hogy ugyan a pacsulit évszázadok óta használják a parfümkészítésben, ám eddig nem lehetett tudni, hogy az összetevőt már az ókori rómaiak is ismerték.
A szakemberek szerint a Carmonában talált parfüm távoli beszerzési helye miatt ritkaságszámba mehetett és csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak a használatát.
