Először sikerül egy sertésembrió génjeit úgy módosítani, hogy a fejlődő szíve emberi sejtekből épüljön fel. Az embrió 21 napig élt, és ez idő alatt az apró szíve elkezdett verni. E siker egy újabb mérföldköve az emberi-állati kimérák létrehozására irányuló kutatásoknak. E törekvések nem valami őrült tudós horrorba illő agyszüleményei, hanem az átültethető emberi szervek létrehozását célozzák (hiszen a transzplantációk legnagyobb akadálya szerte a világon a beültethető szervek hiánya).
A kimérák létrehozásának egyik megközelítése, írja a Nature, hogy az állati embrióban kiütik azokat a géneket, amelyek a különböző szervek kifejlődéséhez szükségesek. Ezután emberi sejteket fecskendeznek az embrióba, abban a reményben, hogy majd ők kezdik kialakítani a szervet a sertés eredeti sejtjei helyett. Korábban már több kutatócsoport is képes volt ezzel a módszerrel emberi izmokat és vérereket növeszteni a disznóembriókban.
Emberi szívet azonban még senkinek sem sikerült malacban növeszteni. A Kínai Tudományos Akadémia orvostudományi kutatóintézetének munkatársai azonban most sikerrel jártak, ami megint csak azt jelzi, hogy a kínai tudomány hihetetlen sebességgel fejlődik. Miután Donald Trump és emberei éppen most építik le az amerikai tudományosságot, nagyon gyorsan Kína lesz a világ abszolút vezető tudományos nagyhatalma (is).
A transzplantálható emberi szervek létrehozását célzó kutatások szinte kizárólag disznókat használnak, mivel ennek az állatnak nagyon hasonló a mérete és az anatómiai felépítése az emberéhez (illetve az állatvédők nem tartják őket olyan cukinak, mint például a főemlősöket, így nem igazán tiltakoznak az alkalmazásuk ellen). A mostani eredmény mögött álló kutatók korábban már sikeresen növesztettek emberi vesét egy másik malacembrióban, amely több mint egy hónapig életben maradt a vemhes koca méhében.
A beültetés előtt újraprogramozták az emberi őssejtek genetikai állományát, hogy ezzel felkészítsék őket a malacembrióban való túlélésre. Ennek során módosították például a programozott sejthalállal és a sejtosztódással összefüggő génjeiket is. Ezután olyan speciális malacembriókat hoztak létre, amelyekben a szívfejlődés szempontjából kulcsfontosságú két gént kiütöttek (működésképtelenné tettek). Vagyis így az embriónak nem alakult ki a disznószíve. Nem sokkal a megtermékenyülés után befecskendeztek néhány emberi őssejtet az embrióba (amikor az még csak nagyjából 12 sejtből áll, és gyorsan osztódik), majd az embriót beültették egy dajkakoca méhébe.
Az eredmények szerint a disznóembrió testében elkezdtek fejlődni az emberi szívek (sőt, dobogtak is), és nagyjából 21 napig növekedtek, majd elhaltak. Ekkor a méretük nagyjából ujjbegynyi volt, ami megfelel az emberi szív méretének ebben az életszakaszban. Az nem egyértelmű jelenleg, hogy miért nem voltak képesek tovább fejlődni. A kutatók onnan tudták, hogy a kismalacok szívét részben emberi sejtek építették fel, mert a génmódosítás során biolumineszcensen világító fehérjék génjeit építették beléjük, ami miatt az emberi sejtek világítanak a mikroszkóp alatt. Arról nem számoltak be a kutatók, hogy az embriók szívének hány százalékát adták az emberi sejtek, de a korábbi, vesét célzó hasonló vizsgálatokban az emberi sejtek aránya 40-60 százalékos volt.
