A Vesta (hivatalosan 4 Vesta) a Naprendszer aszteroidaövének egyik legnagyobb égitestje, így sok csillagász kutatja. Az eddigi uralkodó elképzelések szerint egy hajdan kialakulásnak indult bolygó valamiért megállt a fejlődésben, és így maradt ilyen viszonylag kicsi. A NASA Dawn űrszondájának mérései azonban rácáfolni látszanak erre a vélekedésre. A bolygókat leginkább a belső szerkezetük különbözteti meg az aszteroidáktól. Amikor a szilárd bolygók kialakulnak, az életük kezdeti szakaszában az anyagaik nagy része olvadt állapotban van. Így a sűrűbb elemeik (a Föld esetében a vas és a nikkel) lesüllyednek a belső magba), a könnyebb anyagok pedig a felszínhez közelebbi köpenyben, illetve kéregben rétegződnek. Vagyis a bolygók belső szerkezete réteges. A Dawn mérései szerint azonban a Vesta szerkezete ennél sokkal egysíkúbb, így valószínűleg egy hajdani, mára eltűnt rejtélyes bolygó maradványa lehet. Ez persze csak még több kérdést vet fel: milyen volt az ismeretlen naprendszerbeli bolygó, és miért tűnt el szinte nyom nélkül?
2. legnagyobb aszteroida a Vesta a Naprendszerben. A NASA kutatói szerint a jelenlegi felfedezés egyáltalán nem teszi ők kevésbé érdekessé, sőt úgy tűnik, hogy a története sokkal összetettebb, mint gondolták.
446-572 kilométer a Vesta átmérője (nem gömb alakú), tehát egészen nagy kisbolygó.
3,63 földi év alatt tesz meg egy kört a Nap körül.
-198 Celsius-fok a minimális felszíni hőmérséklete, a maximális hőmérséklete mínusz 23 fok.
2,36 csillagászati egység az átlagos távolsága a Naptól. A csillagászati egység hagyományosan az átlagos Nap-Föld távolsággal egyenlő.
0,22 g a Vesta átlagos gravitációs gyorsulása (vagyis a tömegvonzása nagyjából a Föld gravitációs erejének ötöde).
14 hónapig volt a Dawn űrszonda a Vesta közelében még 2011-2012-ben, mielőtt továbbindult volna a Ceres felé. Ekkor végezte a méréseket.
110 kilométeres átmérőjű, vasban gazdag magot feltételeztek a Vesta mélyén az első elemzések alapján, de ezt a vélekedést most megcáfolták. Eredetileg az aszteroida alakjából és gravitációs erejéből következtettek a magja létezésére és összetételére, de a mostani tanulmány szerző kimutatták, hogy e feltételezés téves volt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/19. számában jelent meg május 9-én.
