Robot-tengeralattjárók, mondhatni víz alatti drónok rátaláltak Kalifornia partjai mentén a USS Stewart, majd későbbi nevén a DD-224 második világháborús amerikai romboló hihetetlenül jó állapotban megmaradt, és álló helyzetben a tengerfenéken nyugvó roncsaira. A USS Stewart volt az egyetlen hadihajó, amelyet a háborúban elfoglaltak (pontosabban inkább birtokba vettek) a japánok, és miután az amerikaiak lemondtak róla, ők a saját flottájuk szolgálatába állították. A háború végén az amerikaiak egy tengeri lőgyakorlat céltáblájául használták, de csak nagy nehezen tudták másodszor is elsüllyeszteni. Bár szándékosan végeztek vele, a pontos nyughelye egészen mostanáig ismeretlen volt.
112 kilométerre északnyugatra San Franciscótól találtak rá a robot-tengeralattjárók a USS Stewart roncsaira.
130 négyzetkilométert fésült át Ocean Infinity nevű tenger alatti felfedezőcég 3 drónja, amikor megpillantották a roncsot.
3500 lábas (nagyjából 1 kilométeres) mélységben nyugszik a hajóroncs. A nagy felbontású szonárképeken feltűnő árnyékából látszik, hogy álló helyzetben pihen.
65 méter hosszú a hajó, és az amerikai flotta tagjaként 101 fős legénység szolgált rajta. 1920-ban állították szolgálatba, de még a második világháborúban is használták.
35 csomó (65 km/h) volt a USS Stewart csúcssebessége, de így sem menekülhetett a japán légitámadások és torpedók elől. Így az 1942 februárjában vívott indonéziai Badung-szorosi csatában menthetetlenül károsodott, és az amerikaiak a jávai kikötő evakuálása előtt szándékosan elsüllyesztették.
3,5 évig szolgált ezután a USS Stewart (102-es Járőrhajó néven) a japán flottában. A jávai Surabayát elfoglaló japánok ugyanis kiemelték a kikötő sekély vizébe süllyesztett rombolót, és kijavították a sérüléseit (nekik volt rá idejük).
18 vadászgépről kilőtt rakéta és több ezer géppuskalövedék sem tudta elsüllyeszteni a Japán kapitulációja után újból amerikai birtokba vett hajót 1946 májusában a kaliforniai partoknál. A tengeri lövészgyakorlatra használt rombolót. Végül egy másik hadihajó süllyesztette el összesen 29 ágyúlövéssel 275 méteres távolságból.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/47. számában jelent meg november 22-én.
