A főként időskorban jellemző távollátást (prezbiopia, amikor a szem egyre kevésbé képes fókuszálni a közelben elhelyezkedő tárgyakra) általában olvasószemüveggel, súlyos esetekben műtéttel korrigálják. Ugyanakkor sokan találják kényelmetlennek, hogy olvasószemüveget kell használniuk, a műtét pedig sokak számára – főként a harmadik világban – nem valós lehetőség. Argentin kutatók azonban kimutatták, hogy egy szemcsepp napi kétszeri használatával jelentősen lehet javítani a
közellátást, szemüveg és egyéb beavatkozás nélkül is.
Vasárnap a Koppenhágában tartott európai szemsebészeti konferencián az argentin Távollátás-kutató Intézet kutatói bemutatták, hogy egy két hatóanyag keverékéből álló szemcsepp segítségével szignifikánsan javítani tudták a távollátók közellátási képességeit. Az alanyoknak naponta kétszer kellett csepegtetniük a szemükbe, a kezelés hatása pedig legalább két éven keresztül stabil maradt.
Az időskori távollátást főként a szemlencse rugalmasságcsökkenése, illetve a szemlencsét feszítő izmok funkcióromlása okozza. Ezen segít a tesztelt szemcsepp egyik összetevője, a pilokarpin, amely összeszűkíti a pupillát és összehúzódásra készteti a szemlencsét feszítő izmokat (a különböző távolságban lévő tárgyakra való
fókuszálás alapja a szemlencse változtatható görbülete). A másik összetevő a jól ismert diklofenák, egy nem szteroid jellegű gyulladásgátló gyógyszer, amelynek feladata a szemben ilyenkor jelentkező gyulladások csökkentése.
A klinikai vizsgálatban összesen 766 ember vett részt Argentínában, ők napi kétszer (felkelés után, majd hat órával később) csepegtettek a szemükbe. Háromféle kezelt csoportot vizsgáltak, akik különböző koncentrációban kapták a pilokarpin hatóanyagot (miközben a diklofenák mennyisége állandó volt). Az eredmények szerint minél nagyobb dózis pilikarpint juttattak a szembe, az alany közelre látása annál inkább javult.
A közelre fókuszálást a látásvizsgálatok során egyre kisebb betűvel nyomtatott szövegek olvasásával tesztelik. Minden sor kisebb és kisebb betűket tartalmaz, és a látás adott kezelés hatására bekövetkező változását azzal mérik, hogy az eredeti állapothoz képest hány sorral lejjebb tudja még elolvasni a szöveget az alany. Nos, a vizsgálat
résztvevői a csepegtetés után átlagosan 3,45 sorral lejjebb is el tudták olvasni az apróbetűs szöveget, mint a csepegtetés előtt. A hatás pedig órákig megmaradt.
