Kiderült, hogy az emberek miért válnak gondoskodóbbá, ahogy idősödnek

Kiderült, hogy az emberek miért válnak gondoskodóbbá, ahogy idősödnek

Fotó: Johnny Cohen/Unsplash

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Miért olyan jóságosak a nagymamák? Miért olyan derűsek az unokáikkal időző nagypapák? Hogyan élhetjük boldogabban az életünket? – ezekre a kérdésekre léteznek neurokémiai válaszok is. Egy új kutatás az oxitocin hormon, illetve a segítőkészség és az élettel való elégedettség közötti összefüggésekre mutatott rá.

Az oxitocin az utóbbi években rendre feltűnt a hírekben, a sajtó a jól hangzó szerelemhormon nevet ragasztotta rá, mivel – más hormonokkal együtt – segít a párok kötődésének kialakulásában. Egy friss tanulmány készítői ugyanakkor arra a következtetésre jutottak, hogy ez a hormon nemcsak fiatal korban, a szerelembe esés és a családalapítás éveiben játszik fontos szerepet az ember életében, hanem később is. A Frontiers in Behavioral Neuroscience című folyóiratban megjelent új kutatás eredménye arra mutatott rá, hogy a hormon szintje a kor előrehaladtával még emelkedik is a szervezetünkben. Ez pedig magyarázatul szolgálhat arra, hogy az emberek miért válnak gondoskodóbbá az életük későbbi szakaszaiban.

„Tanulmányunk eredményei összhangban vannak azokkal a vallási és filozófiai nézetekkel, melyek szerint az élettel való elégedettségünknek jót tesz, ha segítünk másokon” – számolt be tapasztalataikról a kutatás vezetője, Paul J. Zak, a Claremont Graduate University munkatársa.

A kedvesség, nagylelkűség, segítőkészség, szakkifejezéssel élve proszociális viselkedés és az oxitocin kapcsolatát korábban már több tanulmány is kimutatta. És azt is megfigyelték már, hogy az idősek több időt töltenek önkénteskedéssel, és bevételük nagyobb hányadát áldozzák jótékony célokra, mint a fiatalok. Paul J. Zak és kollégái azt szerették volna megtudni, van-e neurokémiai alapja ezeknek a viselkedésbeli különbségeknek.

A kutatók több mint száz 18 és 99 éves kor közötti embert vontak be a vizsgálatba. Mindegyiküknek mutattak egy videót egy beteg kisfiúról. Erről már korábban megállapították, hogy beindítja az oxitocintermelést az agyban. Majd a videó megnézése előtt és után is megmérték a hormon szintjét az alanyok szervezetében. A résztvevők a kutatásért kapott honorárium egy részét egy beteg gyermekekről gondoskodó szervezetnek adományozhatták. Zakék a felajánlott összegből és a hormonszintből következtettek a proszociális viselkedésük mértékére.

Emellett adatokat gyűjtöttek a résztvevők érzelmi állapotáról és az élettel való általános elégedettségükről is. A kutatás tanulsága az, hogy azok az emberek, akik a kísérlet során a legtöbb oxitocint termelték, nemcsak nagylelkűbbek voltak a társaiknál, hanem segítőkészebbek is. Paul J. Zak szerint ez az első tudományos kutatás, ami rávilágított arra, hogy ha segítünk másokon, megnő a szervezetünkben az oxitocin szintje.

Továbbá azt is megállapították, hogy az oxitocinfelszabadulás mértéke nőtt az életkorral, és pozitív összefüggést mutatott az élettel való elégedettséggel is. Magyarán a neurokémiai vizsgálatok is alátámasztják azt az életbölcsességet, hogy mások szolgálata teheti teljessé az életünket.
Paul J. Zak és kollégái hamarosan szeretnék megismételni a kutatást egy etnikailag és földrajzilag változatosabb mintán, hogy kiderüljön, az eredmények minden emberi kultúrára érvényesek-e.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/22. számában jelent meg május 20-án.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Hirdetés

Árnyék podcast – Háború és béke IKEA-színekben