Ahogy kutatjuk a világűrben az élet nyomait, megkülönböztetett figyelemmel vagyunk az emberi faj számára potenciálisan kedvező körülmények iránt. Hiszen a földitől eltérő életnek már a felismerésével is gondjaink lehetnek. A szén alapú, szerves molekulákat és a bennük lévő kovalens kötéseket figyeljük, elsősorban bolygónk hőmérsékletéhez igazodva. De lehetséges persze élet jóval forróbb vagy épp fagyosabb körülmények között is. A Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a felszíni hőmérséklete megközelíti például a mínusz 180 fokot, 2008 nyarán mégis az ott felfedezett szénhidrogéntavakról számolhatott be a NASA. A Naprendszeren belül ez volt a Föld után a második égitest, ahol egyáltalán folyékony halmazállapotú anyagra bukkantak.
Most viszont úgy tűnik, vízpárát fedeztek fel a Földön kívül. Igaz, jóval messzebb kellett menni a Szaturnusznál. A K2-18b exobolygó ugyanis, ami egyébként kétszer akkora a miénknél, 111 fényévre, azaz 1,0501411x1015 kilométerre innen helyezkedik el. A kutatásról a Nature-ben számoltak be, az eredményeket pedig többek között a BBC szemlézte. Ahogy a lapnak a kutatást vezető Giovanna Tinetti (University College London – UCL) kifejtette: ez az első alkalom, amikor víz nyomára bukkantak egy olyan égitesten, ami ráadásul lakható közelségben helyezkedik el egy csillaghoz. Ahhoz nagyjából egy évtized kell még, hogy az addig kifejlesztendő új űrteleszkópokkal sikerüljön megállapítani, tartalmaz-e olyan gázokat az exobolygó légköre, amiket élő organizmusok termeltek ki. A hőmérséklet mindenesetre kifejezetten kellemes, nulla és negyven fok között lehet.
A kutatást végző csapat egyébként megnézte, a 2016-ban és 2017-ben a Hubble Űrteleszkóp révén felfedezett égitestek között lehet-e hasonló. Azt vizsgálták, miként alakul az égitestekre vetülő fény, ahogy megközelítik a hozzájuk közel eső csillagot, illetve az űrtávcső és a csillag közé kerülnek. A vizsgáltak között egyedül a csillagát egy hónap alatt megkerülő K2-18b volt az, ami molekuláris jeleit mutatta a víz előfordulásának.
Új fejezet kezdődött a Mars kutatásában? | Magyar Hang
Az InSight szonda méréseiből két éven belül arra is választ kaphatunk, volt-e, lehet-e élet a vörös bolygón.
Más kutatók viszont szkeptikusak azt illetően, hogy a víz előfordulása és a jó hőmérséklet miatt máris potenciálisan lakhatónak tekintsük az exobolygót. Ahogy a BBC is jelezte, egy elemzés szerint már a miénknél másfélszer nagyobb planéták felszíne sem valószínű, hogy sziklás felszínű. Az égitest méretével és az ott uralkodó gravitációs erő mértékével is lehetnek tehát problémák. Mások azt mondják, eleve nem szuperföldként, hanem mini-Neptunuszként kellene meghatározni a K2-18-b-t, mert inkább a jellegzetesen kék színű bolygóra hasonlít.
A Harvard Egyetem Asztrofizikai Központjában dolgozó Dr. Laura Kreidberg például úgy látja, túl meleg van és túl nagy a nyomás ott ahhoz, hogy olyan összetett molekulák, mint amilyen a DNS is, kialakulhassanak. A szintén a Harvardnál dolgozó David Charbonneau szerint pedig az, hogy a K2-18b-t be tudta mérni a Hubble, eleve azt bizonyítja, hogy nem lehet hasonló a Földhöz. Akkor ugyanis olyan vékony lenne a másodlagos légköre, hogy nem tudnánk csak úgy megtalálni. Az InfoRádiónak nyilatkozó Kereszturi Ákos úgy becsülte, az égitest felszíni hőmérséklete mínusz 70 és plusz 50 fok közöttire tehető, ráadásul egy vörös törpe körül kering, így erős UV-sugárzást is kaphat.
Tinetti nem ért egyet, szerinte az égitest sűrűsége átlagos, és inkább a Marséhoz hasonlítható, valamint a Jupiter-hold Európáéhoz. A BBC Newsnak arról beszélt, hogy sziklás és jeges lehet a planéta felszíne, ezzel azok közé tartozik, amiket óceánégitestként szokás kategorizálni. Kereszturi egyébként úgy látta az InfoRádiónak adott nyilatkozatában, hogy egy sor olyan égitest lehet, ami lakható közelségben van egy csillaghoz, és vízpárával bír. Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának munkatársa szerint tehát feltérképezésre vár, hogy ezeken túl milyen paraméterekkel rendelkeznek az adott bolygók.
Két éve kering a fejünk felett, de nem tudni, hogy pontosan mit is csinál | Magyar Hang
Már az ötödik küldetését végzi az amerikai légierő „legtitkosabb” gépe, az X-37b önműködő űrrepülő.
Persze, továbbra is csak a földi életre vonatkozó asszociációink vannak, tehát azt nézzük, hogy ha a K2-18b-re utazna az ember, ott ugyanúgy képes lenne-e élni, mint itt. Miközben persze elképzelhető, hogy ha számunkra nem is teremne ott babér, másfajta életforma létre tudott jönni. A jövő zenéje, hogy erre vonatkozó ismereteket képesek vagyunk-e szerezni, illetve kikövetkeztetni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/38. számában jelent meg, 2019. szeptember 20-án.
