A WWF (Természetvédelmi Világalap) szervezet megjelentette az Élő bolygó-jelentése legújabb kiadását. E jelentést kétévente teszik közzé, és a Föld élővilágának aktuális állapotáról adnak benne látleletet. Talán az egyre nyilvánvalóbb éghajlati és ökológiai krízis közepette nem túl meglepő, hogy a jelentés megállapításai nem egyszerűen aggasztók, hanem sokkal inkább rémisztők. Egy tömeges kihalási jelenség időszakát éljük. Bár az sokak számára a mindennapokban is kezd egyre nyilvánvalóbbá válni (lásd a minden egyes évben megdőlő „minden idők” hőségrekordjait, az erdőtüzeket, áradásokat), hogy ez már rég nem a szokásos nyári kánikula, vagy az időjárás megszokott változatossága, az élővilág eltűnése közel sem ennyire látványos. Még akkor sem, ha ép ésszel alig felfogható a pusztulás mértéke. A jelentés fő megállapítása szerint „az emberi tevékenység hozzájárult a monitorozott élőlény-populációk katasztrofális fogyatkozásához az elmúlt fél évszázadban”. Az okok sokfélék, de néhány tényező hatása sokkal erősebb a többinél. Ezek az élőhelyek pusztulása, az emberi kizsákmányolás, az invazív fajok károkozása és a klímaváltozás. Vagyis az összesért az ember a felelős.
35 000 gerincespopuláció méretét követik nyomon a jelentés alapjául szolgáló vizsgálatokat végző biológusok világszerte. Ezen adatokból számítják ki az élőbolygó-indexet, amelyet a Londoni Zoológiai Társaság fejlesztett ki.
5495 különböző gerincesfajhoz tartoznak a monitorozott több tízezer populáció egyedei. Vannak közöttük emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek és halak is.
73 százalékkal csökkent átlagosan(!) a vizsgált 35 000 populáció mérete, vagyis ennyivel lett kevesebb a fajok egyedszáma az 1970 és 2020 között eltelt 50 évben. Ezen belül
85 százalékkal csökkent az édesvízi populációk egyedszáma (ők szenvedték el a legnagyobb átlagos veszteséget). A szárazföldi állatok 69 százalékkal, a tengeri fajok 56 százalékkal lettek kevesebben.
95 százalékkal zsugorodott Latin-Amerika (benne az amazóniai esőerdő) gerincesfaunája 1970 óta. Vagyis 100 állatból 5 maradt. Ugyanez a csökkenés az afrikai fajoknál 76 százalékos.
3 százalékkal gyarapszik évente a kelet-afrikai hegyi gorillák egyedszáma, ők az egyik olyan ritka (és ökológiai szempontból nem sok vizet zavaró) faj, amely sokasodni tudott a világban, és talán némi reményt adhat a jövőre.
6800 egyeddel gyarapodott a Közép-Európában vadon élő európaibölény-populáció, amely így 6800 egyedet számlál. 1970-ben ugyanis a faj státusza „vadon kihalt” volt, de azóta sikerült tenyészállományokból újrateremteni a vad állományt is.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/45. számában jelent meg november 8-án.
