Létezik egy remek oldal, a Világos beszéd, amelyet egy nyelvi tanácsadó, Gergely Vera, a „közérthető fogalmazás szakértője” üzemeltet. Ő egyfelől kurzusokat szervez intézményeknek, cégeknek, amelyeken azt tanítja, hogyan kell érthetőbben kommunikálni az ügyfelekkel, Facebook-oldalán pedig olykor érdekes példákat oszt meg a túlbonyolított beszédről.
Nemrég itt tette közzé a Helsinki Bizottság izgalmas kvízét: ennek segítségével, írja, tesztelhetjük, mennyire értjük a jogi bikkfanyelvet.
Az egyik kérdés például így szól:
„Mit jelent az, hogy ‘tudomásul veszi az ítéletet’?
a) Megértette az ítéletet.
b) Egyetért az ítélettel.
c) Nem fellebbez az ítélet ellen.”
A megoldást nem áruljuk el, érdemes ellátogatni a Helsinki.hu-ra, és megválaszolni a 13+1 kérdést. Viszont kicsit utánanéztünk, mégis mi lehet az a bikk. Nos, aki így keresi nagy szótárainkban, bajosan lel rá, mert általában a bükkfanyelv szócikknél magyarázzák el mibenlétét. Például így: „főnév (pejor.). Nehézkes, üres frázisokkal élő, szürke, ill. értelmetlenségbe menően hivataloskodó szakmai nyelvezet, stílus”.
Ez rendben is van, de hát mi köze ehhez a bükknek? A Nyest.hu most is segít: „A bükkfanyelvű szó csak a XIX. század végén bukkan fel, eredetileg azt jelentette, hogy ’magyarul rosszul tudó’, a XX. század elején viszont már ’nehézkes beszédű’ jelentésben használták.” A szó, derül ki, a bükkfa keménységére, merevségére utal. Megjelenik más kifejezésekben is, például: bikfagatya (házi szövésű durva vászonból készült megkeményített, hamuval, zsírral kikészített gatya).
Olvasónk nyilván tudott volna e nélkül a tudás nélkül élni, de szerintünk azért nem baj, hogy mindez itt most megállapítást nyert.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/38. számában jelent meg szeptember 15-én.
