Hálásak lehetünk Novák Katalinnak és Balog Zoltánnak. Sok szempontból – de most essék szó arról, amit a nyelvért tettek. Ha nincs az a Vidéki prókátor által fellelt, a volt köztársasági elnök által állítólag a református püspök szorgalmazására aláírt kegyelmi kérvény, valószínűleg egész évben a kormány által szajkózott bornírt, egyre kínosabban a szocialista szókincset idéző kifejezéseket hallgathattuk volna. Konnektivitás, gazdasági semlegesség, szuverenitás – ezek még hagyján. De most próbálják ki, hogy a következő szavakat az 1950-es évek filmhíradóinak hangján ejtik ki: békeév, békeköltségvetés, békemisszió, békepárti. Vagy: brüsszeli ellenszél! Ugye? Kész időutazás!
A fenti kifejezések is kaptak szavazatot idei évszava-voksolásunkon, amelyen hagyományosan kollégáink idézik fel azokat a nyelvi jelenségeket, amelyeket az adott évben a legjellemzőbbnek, legemlékezetesebbnek tartanak. De korántsem ezek bizonyultak a legnépszerűbbnek.
Február 2-án robbant a hír, hogy Novák Katalin kegyelemben részesítette a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesét, aki korábban falazott főnökének pedofilügyek eltussolásában. Az ügy hatalmas hullámokat vetett – nyelvhasználatunk szempontjából is. Neki köszönhetjük, hogy idei Év szava-listánkon előkelő helyet foglalnak el a következő nyelvi jelenségek: kegyelem, kegyelmi botrány, kegyelmi ügy (érdekes, ezt egy időben több sajtóorgánum úgy használta: kegyelemügy), valamint a tulajdonnévből köznevesedett káendre.
Közvetetten aztán ugyancsak az a bizonyos szignó teremtette meg politikai értelemben Magyar Pétert és pártját, a Tiszát – valamint számos ehhez kapcsolódó nyelvi fejleményt. Kollégáinktól bőven kapott szavazatot a Tisza, a tégláról téglára, a lépésről lépésre, az övcsat, az árad, ahogyan a – mint arról már többször megemlékeztünk – becézésben fáradhatatlan kormánypárti propagandisták szellemesnek szánt leleményei is, mint a Pszicho Petya, a Pszicho Peti és a Poloska Peti. De végső soron a Tisza-jelenséghez kötődik a Tónika Show és a slim fit is – meglepő, de a latte avokádó teljes feledésbe merült az idei vetélkedésben.
Készülhetünk a végtelenített petykózásra
A Megafonnál felütötték az utónévszótárat, hogy a Magyar Péter-ellenes tartalmakhoz megtalálják a leginfantilisebb becenévi változatokat.
Ám hiába ez a rengeteg váratlan és örvendetes lingvisztikai-etimológiai fordulat, szerkesztőségünkben egy ezeknél jóval kevésbé izgalmasnak ható társuk tarolt ebben az évben: az abszolút győztes a hangfelvétel lett. Ám hiába kezdett volna önfeledten ünnepelni ez a négy tagból álló, viszonylag jellegtelen összetett szó, jött valaki, akire ő sem – és, legyünk őszinték, valószínűleg senki sem – számított. Feltűnt ugyanis a pécsi gyermekotthon előtt a Fidesz kommunikációs vezetője, és talán sportriporteri múltjának tapasztalatát kamatoztatva a hajrában, jó tempóérzékkel előzött.
Bizony, kedves olvasók, az év szava idén teljesen egyértelműen: a kicsi. Izgága, krakéler Menczer-hangon. És bár nem rajongok az elmúlt években unásig koptatott „szekunder szégyen” szókapcsolatért, bevallhatom: akárhányszor szembejön ez a Menczer-féle jelenet, tényleg én érzem magam kellemetlenül.
És a választásig még másfél év van hátra. Mi jöhet még?
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/51-52., karácsonyi dupla számában jelent meg december 20-án.
