Ha valamire háklisak vagyunk, ezekre biztosan
Forrás: Instagram/Síkidegvagyok

A Síkidegvagyok nevű Instagram-oldalról beszélgettem közeli barátommal. Mint mondta, nem gondolja, hogy feltétlenül helytelenek lennének azok a kifejezések, amelyeket az oldal egybegyűjt. Turai Barnabás újságíróé, digitális tartalomkészítőé az érdem, illetve még két barátjáé. Turai néhány éve futott be az oldallal, majd olyan műsorok tették még ismertebbé, mint a Linczényi Márkkal közös Márkó és Barna síkideg. De maradjunk most csak az Instagram-oldalnál!

Szokatlan módon nem fotókkal és nem is a később felbukkanó szatirikus videókkal vált igazán népszerűvé. Az elmúlt pár évben 83 ezresre duzzadt követőtábor elsősorban amiatt érkezett, amire az oldalleírás „szakzsargonokként” hivatkozik. Jól ismert kifejezéseket, fordulatokat, közhelyeket kezdett csokorba szedni az oldal, a követők pedig mind nagyobb számban reagáltak rájuk saját példákkal.

Olyasmikről van szó, amiket napról napra hallunk, gyakran magunk is mondunk. Vagy épp irtózunk tőlük, és már attól felbosszantjuk magukat, ha kimondják valamelyiket. Néhány példa: „nekem ne vágjad a fejeket”, „azért becsapós az időjárás”, „kampec doloresz”, „megkávéztunk”, „köszönés, vagy valami?”, „Jóistenke, gyere le”, „nem egy nagy vasziszdasz”, „állítsál magadon”.

Már a XIX. század közepén mondtuk egymásnak: ne bomolj!
Lakner Dávid

Már a XIX. század közepén mondtuk egymásnak: ne bomolj!

A kifejezést még Arany János is használja a Toldi szerelme negyedik énekében.

Ahogy fenti barátomnak írtam is: természetesen nem helytelenek, viszont jellegzetesek. Nem véletlenül gondolt persze erre. Tartalmatlan sablonoknak, modoroskodásnak érezzük a hasonlók jó részét. Esetleg gyerekkorból villannak be rossz emlékek, amikor szembejönnek az olyanok: „szét lesztek robbantva”, „mi olyan vicces, hadd nevessek én is”.

És mindhez rögtön személyt, élethelyzetet kötünk. A gíroszostól halljuk, hogy „hagyma, csípős mehet?”, az ingatlanostól, hogy „igazi kis ékszerdoboz”, a rendőrtől pedig, hogy „szép jó napot, egy személyit fogok majd kérni”. Egyszerre idegesítők és szerethetők ezek, végtelenül a sajátjaink. Lefordítani a többségüket képtelenség, ide kell születni és felnőni, hogy rögtön rávágjuk: hogy én ezt mennyiszer hallottam!

Lehet szó szlengről, kliséről vagy szójátékról, egyre megy: síkidegek leszünk mindtől. Ha valamire háklisak vagyunk, akkor ezekre biztosan. Nincs elég bajunk amúgy is? Be is zárjuk inkább az internetet. Konyec frma.

Az Újbeszél rovat további írásait itt olvashatják.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/46. számában jelent meg november 15-én.