A karácsonyi jókívánságok formái sajátosan alakultak Magyarországon.
Újbeszél
Rovatunkban olyan magyar szavakat mutatunk be, amelyek a közelmúltban mentek át jelentésváltozáson.
Már a múlt századelőn létezett a magyarban a felugrálós kifejezés. Ez azt a vendéget jelölte, aki mindig indul, mégsem megy el.
A magyar templomokban az utóbbi időben tűntek fel olyan kiírások, amelyek húsz-harminc éve még alighanem profánul és idegenül hatottak volna.
Hát ki más segítene rajtunk, szegény magyarokon, mint a derék olasz fasiszták – mondom szigorúan történelmi nézőpontból.
Lehet étel, autó, nő, zene, helyzet, a médiában is fel-feltűnik.
Összedugtuk a fejünket a szerkesztőségben, hogy kitaláljuk, melyik volt 2019-ben az év szava. Lássuk az eredményeket!
Hatalmas tanárok a zsaruk, tudják ők, milyen stiló pörög mostanság, és ezt nem félnek felvállalni sem.
És Tripolisz? És mi köze mindehhez a Dzsumbujnak, valamint Tarr Bélának?
Dívik a kormánypártban és a sajtójában egy kedves szokás. Fideszes politikusok és újságírók gyakran becézik ellenfeleiket.
Kapsz egy olyan átszállót, hogy a szomszédba repülsz – mondogatták őseink.
Egy kis kék színezék, és mindegy, hogy puncs, sztracsatella vagy rágógumi, amit nyalunk: nincs többé íze, van viszont fantázianeve.
Miközben a grenadírmarsból nem lett gránátoskocka, és úgyahogy, de az eszcájg és a vájdling is tartja magát, addig mára a fröccs stílszerűen kiütéssel legyőzte a spriccert.
Legalábbis ami emberi kapcsolatainkat illeti.
Eszperente kecskenyelv a miénk, bántóan sok, egyre több az e betűnk.
Van valami, amivel a miniszterelnök nagyon takarékosan bánik, míg a marxista filozófus egyáltalán nem.