Nem az összefogás okozta a vesztünket, hanem annak a hiánya. Irgalmatlanul nehezen állt össze a közös kampány, a program, és a pártelitek szintjén nagyon sok belső feszültség volt – mondta Karácsony Gergely főpolgármester, a Párbeszéd társelnöke a Telexnek adott nagyinterjújában.
Szerinte csak ez az indulás tesz lehetővé győzelmet a jelenlegi választási rendszerben. „A konstrukciós megoldások kimerültek, most már politikai-tartalmi válasz kell. De úgy, hogy az összefogást, együttműködést megőrizzük” – fogalmazott, felsorolva, hogy már minden más módszert kipróbáltak.
Nem tartja reálisnak, hogy kialakuljon egy nagy ellenzéki párt, szerinte „a hat párt valódi politikai gépezetté formálása lehet az alternatíva a Fidesszel szemben, mint hogy szétrebbenünk, és akkor valaki önmagában erősödik meg”. Hozzátette: egy újonnan alakuló nagy pártot sem engedne a Fidesz létrejönni.
A ciklus közepére kell teljes egység
Szerinte most az a kérdés, hogy ez a kormány egyáltalán választáson leváltható-e. „Ha azt gondoljuk, hogy igen, ennek még a torz rendszerben is van lehetősége, akkor is a ciklus közepére kell nagyjából készen állnunk arra, hogy az egység teljes legyen. Addig valamilyen szintű versengés egymással persze megengedhető” – mondta.
Arról is beszélt, hogy ő sokat kampányolt, mindenhova elment, ahova hívták, de „sokkal nagyobb szüksége lett volna Dobrev Klára és Jakab Péter szavazóira, ahol nem volt akkora ez az együttműködési készség. De ott is tartom: azok a pártok is tisztességesen végigküzdötték a dolgot. Egész egyszerűen az az egység, amit kiírtunk a plakátokra, nem jött létre politikai, tartalmi, bizalmi értelemben, de erre lehet, hogy nem is volt idő.”
Maga a választási eredmény egy nagy üzenet az ellenzéki pártoknak – mondta. „Az elmúlt napok azt világossá tették, hogy az úgynevezett buborékhatás brutálisan erős. Az egész kép szempontjából kicsit elsikkadt az a tény, hogy a népszavazáson az ellenzéki szavazók 90 százaléka érvénytelenül szavazott. Ez engem megdöbbentett, hiszen az ellenzéki pártok – szerintem helyesen – ezt a népszavazást agyonhallgatták, hiszen ez a Fidesz provokációja volt csak. Szóval ebben a témában nem mi, hanem néhány civil szervezet kampányolt csak azzal, hogy érvénytelenül kell szavazni, de a táborunk mégis teljesen magáévá tette ezt az álláspontot. Tehát úgy tűnik, hogy van két nagy buborék a magyar politikában, persze az egyik sokkal nagyobb, mint a másik, hiszen adófizetői százmilliárdokból van felépítve. A másik, a mienk rettentően erőforrásszegény. De így is párhuzamos valóságokban élünk, amelyek nagyon ritkán találkoznak” – fogalmazott.
„A kampány során lehetett azt látni, hogy elkötelezettebbek a szavazóink, és minden korábbinál aktívabbak is, talán ebből vontuk le azt a téves következtetést, hogy többen is vannak. De valójában éppen, hogy kevesebb szavazónk volt, csak ők nagyon aktívak bizonyultak. A kampány megmutatta, hogy két rendkívül tudatos politikai tábor van, a miénk nyilván sokkal kevesebb információ alapján hoz tudatos politikai döntéseket, a másik, az adófizetői ezermilliárdokból épített buborék pedig azt biztosítja, hogy mindenhova eljusson az üzenet. Az, hogy »az ellenzék háborúpárti«, pár nap alatt brutális módon átment ezen az óriási buborékon, megmutatva a propagandagépezet hatékonyságát. A személyes környezetemben is egészen megdöbbentő módon érvelnem kellett, és elmagyaráznom, hogy az ellenzék nem háborúpárti” – fogalmazott. Hozzátette: ott és akkor felismerhették volna ennek jelentőségét, de magyarázkodásra lettek kényszerítve. Úgy becsüli, hogy közel egymilliárdot költhettek arra ellenük, hogy átmenjen ez az üzenet.
A „Fidesz – nem Fidesz” nem elég
Szerinte bebizonyosodott, hogy az a fajta stratégia, amit sokan az ellenzéknek javasoltak, azaz, hogy a „Fidesz – nem Fidesz” kérdéssé tegyék a választást, egészen egyszerűen nem működik. „Ha az ellenzék úgy definiálja magát, hogy ő a nem Fidesz, akkor soha nem lesz elég szavazója. Mert azok, akik ezt a kormányt gyűlölik, elmennek szavazni ellene, de azok, akiken a választás múlik, azaz akik a két politikai buborékon kívül vannak, csak akkor fognak az ellenzékre voksolni, ha azt gondolják, hogy az ellenzéknek van saját jövőképe, van története az országról, azaz hogy az ellenzék jobb, mint a Fidesz” Ezért kell egy alternatív politikai ajánlat. Az összefogásnak szerinte volt közös története, de kizárólag csak egy elitista szemszögből adott válaszokat a jövőre. Elmondta, hogy nem beszéltek eleget a szociális biztonságról, az azt garantáló programjuk a kampányukban teljesen elsikkadt.
Az emberek többsége számára a demokrácia nem formális intézményeket jelent, hanem a biztos megélhetést. De így társadalmi többsége csak egy olyan politikának lesz, ami nemcsak az elit számára fontos értékeket mutatja meg, hanem annak az alsó-középosztálynak is megnyugvást ad, amely most szinte egy az egyben elmenekült a Fidesz világához, mert úgy érezte, hogy ott van biztonságban. Számukra a demokrácia azzal egyenlő, hogy jól, vagy leginkább megélnek. És erre nekünk nem volt válaszunk, sőt: Orbán populista, az régóta világos, az ellenzék viszont elitistává vált ebben a versenyfutásban, és ennek megfelelően a polgári felső-középosztályban tudott csak többséget szerezni, például Budán – mondta.
Szerinte teljes félreértés, ha azt gondoljuk, hogy elvárható, hogy az emberek többsége számára a demokrácia, az európaiság, vagy a Nyugat legyen az alapvető politikai igazodási pont. „A demokrácia a nép uralma, ha a nép szenved, akkor nem az Alkotmánybíróság jogköreit és személyi állományát érintő kifogások miatt pártol át az ellenzékhez, hanem akkor, ha jobb életet tudunk ígérni, és látszik rajtunk, hogy ezt komolyan is gondoljuk. ... Az hogy a többségnek biztosítanánk jobb életet, ebben a kampányban alig került szóba” – mondta. Probléma volt az is, hogy nem a programjukról beszéltek, hanem leginkább a Fidesz által rájuk erőltetett témákról.
Úgy látja, hogy bizonyos szempontból most 2006-os, vagy a környéki állapotok jönnek, „hiszen az Orbán-kormány a választások előtt brutális mennyiségben osztogatott, elszállt a költségvetési hiány, és ennek következményeivel kénytelenek lesznek szembenézni. Nem nagyon látom például, hogy a rezsicsökkentés mostani formája miatt ezermilliárdos veszteséget felhalmozó állami energetikai cégek hogyan lesznek konszolidálva, vagy hogy a jegybank, amely eddig az alacsony kamatok miatt költekezhetett, a mostani kamatemelések nyomán hogyan nem lesz veszteséges.”
Úgy véli, hogy az ellenzéki törzstábor a kormány társadalompolitikájának a nyerteseiből áll. „Ma, az átlagos ellenzéki szavazó egy felső-középosztálybeli ember, akinek személyesen nem ezek (szegénység, leszakadás – a szerk.) a problémái, mégis van társadalmi felelősségérzete” – fogalmazott.
A megélhetési és létbiztonságot érintő kérdésekre kell alternatívát kínál
„Mivel a kormányoldal több mint egy évtizede magát állítja be nemzeti oldalként, magát azonosítja a nemzettel, szembeállítva ezzel az ellenzéket és annak szavazóit, utóbbi csak úgy tud kitörni, ha az identitáspolitikával szemben jóléti politikát és intézkedéseket kínál. Az ellenzék akkor tud bővülni és átlépni a szabott kereteken, ha az identitást meghaladó megélhetési és létbiztonságot érintő kérdésekre alternatívát kínál. Csak az a kérdés, és vélhetően ez vitte el ezt a kampányt is, hogy az ellenzék képes-e jóértelemben vett populista, vagyis felelős egyenlőségpárti politikát csinálni egy olyan ellenzéki elittel, amely lényegét tekintve piacpárti-liberális. Aki Havannában járt, de a Havanna lakótelepen még nem” – mondta.
Szerinte épp ezért, „ha az ellenzék megalkot egy olyan programot, amellyel meg lehet nyerni a választást, annak a magyar véleményformáló ellenzéki elit lenne a legádázabb ellensége. Valószínűleg epét hánynának tőle.”
Úgy látja, az ellenzék nem tudott egyszerre hitet és közösségi élményt adni azoknak, akik eldöntik a választást. „Nem azért voltak az ellenzék üzenetei elitisták, mert mi nem ismerjük fel a helyzetet, hanem mert azt tudtuk kommunikálni, amiben alapvetően konszenzus van közöttünk. És ezek a demokratikus normák. De ezeken túl kell egy, mély társadalmi támogatottságot eredményező, jó értelemben vett populizmus” – mondta. „Amit Orbán csinál, az populista demagóg politika, ami az emberek félrevezetésén alapszik. Amit én az ellenzék populista politikájának tekintenék, és azt is gondolom, hogy csak ez tud ma versenyképes lenni Magyarországon, az nem demagóg” – mondta.
„A rendszer túlélését nagyon nagy mértékben garantálja, hogy egyszerűen elveszi az emberek kedvét a politikától. És ez nagyon nagy baj.” – mondta azzal kapcsolatban, hogy hol vannak az új arcok a pártok vezetésében. Szerinte „félreértjük a helyzetet, ha azt gondoljuk, hogy van egy potenciális ellen-elitje az ellenzéki pártoknak, csak ők tíz körömmel ragaszkodnak a hatalmukhoz. Ennél rosszabb a helyzet: nincs ilyen. Ha lenne ilyen, akkor szerintem meg is tudná csinálni, elsöpörni a pártelitet, de nincs ilyen, mert az erre alkalmas emberek most Londonban informatikusok.”
„Akkorát buktunk, mint az üveges tót. Tehát akinek ezek után nincs felelősségérzete az ellenzéki oldalon, aki nem tesz fel magának kérdéseket, vagy aki úgy érzi, hogy mindent jól csinált, az szerintem pszichopata. És én nem gondolom, hogy bárki az lenne közülünk” – mondta
