Szorosabb eredményre számított Török Gábor, de az újabb kétharmadnál nagyobb meglepetés lett volna, ha az ellenzék győzni tud. A politológus a választás eredményének értékelése mellett kifejtette, Orbán Viktor kormányára nehéz évek várnak, a válságkezelésben pedig szükség lesz az olyan tapasztalt politikusokra, mint Lázár János és Navracsics Tibor, akik az idei választás nagy visszatérői. Szerinte az ellenzéknek a kilencvenes évek Fideszéről kellene példát vennie, ám ezt az utat jelenleg egyedül a kétfarkú kutyapárt követi.
– A választás előtti közvélemény-kutatások lényegesen szorosabb eredményt jósoltak. Mennyire lepte meg az újabb kétharmad?
– Sokkal nagyobb meglepetés lett volna, ha az ellenzék nyer. Ugyanakkor én is a felmérésekből tájékozódtam, a Medián, a Századvég, a Závecz és a többi kutató is azt jósolta, hogy a Fidesz a listás szavazatok körülbelül ötven százalékát szerzi meg, de az ellenzék is negyven százalék feletti eredményre számíthat. Az is világos volt, hogy az egyéni választókerületi eredményeken múlik, ki alakíthat kormányt. Azt már korábban érzékeltem, hogy sok egyéni körzetet úgy állítottak be billegőnek, hogy annak nem volt alapja. Ilyen a balatonfüredi körzet is, ahol élek. Az ellenzék arra számított, hogy itt – és máshol is – nyerhetnek, ám ez csak a helyismeret hiányáról árulkodik. Győzelmi esélyei nem voltak az ellenzéknek, de valóban szorosabb eredményre számítottam.
– Az ellenzéki összefogásnak 2019-ben sikerült aránylag jó eredményt elérnie, több megyei jogú városban nyertek, a fővárosban taroltak. Alappal remélhették, hogy megtalálták a hatásos modellt a Fidesz ellen. Mi történt azóta?
– Túl nagy elbizakodottságra az önkormányzati választás eredményei sem adtak okot. Az ellenzék a nagyobb városokban valóban jól szerepelt, de a kisebb településeken akkor is megkérdőjelezhetetlen volt a Fidesz dominanciája. Ráadásul ugyanabban az évben, májusban európai parlamenti választásokat is tartottak, amelyen 44 százalékos részvétel mellett hasonló eredményt ért el a Fidesz, mint most listán, és már akkor egyértelművé vált a Jobbik radikális népszerűségvesztése. Az ellenzék részéről félreértés volt a 2018-as ellenzéki szavazatszámot zsebben lévőnek tekinteni és evidenciának venni azt, hogy ezek összeadhatók.
Most alapvetően két értelmezés versenyez egymással: az egyik, hogy nincs mit csodálkozni az ellenzéki vereségen, hiszen ennek fundamentális okai vannak. A másik narratíva szerint „csak” a kampány lett elszúrva. Ahhoz kétség nem fér, hogy az ellenzéknek rossz kampánya volt, de a korábbi választások eredményeiből már kiolvasható volt, hogy az ellenzéknek nincs valós esélye a Fidesszel szemben.
– Az ellenzéki előválasztás után készült interjúnkban Márki-Zay Péter ellenzékváltó karakterét emelte ki, amit a választók megszólítása szempontjából fontosnak tartott. Ám a jelek szerint ez sem hozott semmit a konyhára. Miért?
– Az ellenzékváltó karakternek az előválasztáskor volt hozadéka MZP számára, de az összefogás élén azoknak a politikusoknak vált a szövetségesévé, akiket le akart váltani, de legalábbis meg akart haladni. Ez egy lehetetlen küldetés. Ha ellenzékváltásról beszélünk, mindössze annyit szögezhetünk le, hogy igény az volna rá. Ezt az igényt testesítette meg valamennyire Márki-Zay. Lehet, hogy voltak olyan szavazók, akik a helyzetbe belelátták az ellenzék megújításának lehetőségét, de az ellenzék státusza valójában nem változott. A legnagyobb vesztes pedig a párton kívüli miniszterelnök-jelölt lett.
Régóta ugyanazt a filmet nézzük, ami nemcsak nekünk elemzőknek, hanem a közvéleménynek is roppantmód unalmas. Nem látok semmilyen lehetőséget arra, ami javíthatna az ellenzék helyzetén, mindent kipróbáltak, de semmi nem jött be. Akik pedig hajtják az ellenzéki mókuskereket, eszük ágában sincs kiszállni. Amíg így van, a képlet nem fog változni.
– Márki-Zay Péter politikai értelemben halott?
– Én kicsit óvatosabban fogalmaznék, a politikai elemzésekben nem szeretem a szélsőséges, végletes kifejezéseket. MZP olyan törést szenvedett, amit nehéz lesz túlélni. De a politikában soha nem a múltbéli események, hanem a teljesítmény a lényeg. Sok függ attól, hogy mit tanul a mostani esetből és hogy azt a tudást miként tudja, akarja felhasználni. Léteznek példák a túlélésre is: Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban is hányszor elhangzott, hogy egy politikai hulla. Aztán még mindig itt jár-kel, él és virul, éppen a legnagyobb ellenzéki frakció vezetője lesz.
– A kétfarkú kutyapárt számukra profilba illő módon nem jutott be, de különösebb kampány nélkül is elért közel három és fél százalékot. Talán ennél is figyelemre méltóbb, hogy a párt operatív igazgatója, Nagy Dávid a választások után a köztévében kapott néhány percet, ahol röviden vázolta programjukat: a megyeszékhelyeken, majd a kisebb településeken szeretnének minél többet dolgozni, városfelújításokat csinálni. Politikai marketing helyett a munkára koncentrálnak. Lehet-e az MKKP alternatíva a mostani ellenzékkel szemben?
– Nem hiszem, hogy a kutyapártban komolyabb perspektíva lenne, viszont irányt mutatnak azzal, hogy a kitartó, tudatos építkezésre koncentrálnak. A kutyapárt attitűdje jó, azt ugyanakkor nem tartom valószínűnek, hogy jelentősen megerősödjenek. A példa azonban fontos: és itt nem a kutyapártra utalnék, hanem sokkal inkább a kilencvenes évek Fideszére. A legkisebb parlamenti frakcióból céltudatossággal és következetes munkával felépítették előbb a jobboldal, majd az egész ország legerősebb pártját. Orbán Viktor és a Fidesz sem bíborban született, a semmiből kellett építkezniük hatalmas politikai ellenszélben. A majdani ellenzék lehetősége a Fidesz-modell: egy politikai erő kinövi magát a „mindannyian picik vagyunk” helyzetéből. A különböző világnézetű kis pártok összefogása nem működik, egy erős váltópárt nélkül szerintem nem lesz esélye az ellenzéknek. Ehhez politikai munkára és hosszas, akár több választási cikluson átívelő építkezésre van szükség.
– Ahogy azt Orbán Viktor is érzékeltette múlt heti sajtótájékoztatóján, az ajtón kopogtató gazdasági krízis miatt válságkezelő kormányzásra kell készülnie, miközben az Európai Unióval ápolt viszony is igen gondterhelt. Ön mire számít?
– Alapvetően valóban a közelgő gazdasági krízis és az uniós politika jelentik a fő sarokköveket. Megkerülhetetlen továbbá, hogy az Oroszországgal eddig ápolt viszony alapjaiban kérdőjeleződik meg. A helyzetet szokásához híven elég egyértelműen vázolta Orbán Viktor. Lánczi András szokta mondani, hogy Orbán általában előre elmondja, mire készül, amin azonban a politika iránt fogékony közvélemény átsiklik, aztán meglepődik. A miniszterelnök most is egyértelművé tette, hogy tisztában van az orosz helyzettel és a gazdasági nehézségekkel is, utalt rá, hogy új megoldások kellenek. A ciklus első fele nagyon nehéznek ígérkezik, Orbán 2026-ból visszatekintve nézi a jövőt, nyilván most is politikai kormányzásra készül. Arra számítok, hogy 2024-ig a válságkezelés, az alkalmazkodás politikája lesz a meghatározó, amihez új emberek kellenek. Lehet, hogy lesz olyan közöttük, aki idő közben elkopik. A ciklus második fele pedig már a következő választásokra való készülésről fog szólni, amikor újra a közérzetet kell javítani.
– Régi-új emberek vannak is. Nagy visszatérő Lázár János és Navracsics Tibor. Úgy hírlik, mindketten azért kerültek parkolópályára, mert nemcsak egymással, de Orbánnal is rivalizáltak, vagy rivalizálhattak volna, ha közel maradnak a tűzhöz. Most milyen szerep juthat nekik?
– Az ellenzék és MZP önáltatása volt, hogy nyerhet Lázár Jánossal szemben, hiszen a Csongrád-Csanád 4-es választókerület sosem billegett. Lázár János számára volt kockázata annak, hogy listán nem indult, de nem tizenkilencre, hanem kevesebbre húzott lapot az egyéniben való indulással. Ami a személyét illeti, Orbánt leszámítva szerintem ő a legperspektivikusabb politikus a jobboldalon. Azon kevesek közé tartozik a Fideszben, aki megengedi magának, hogy legyen önálló karaktere, akinél tudható, hogy a jelenleginél komolyabb pozíció betöltésére is alkalmas. Nem meglepő, hogy Orbán sem zárta ki annak lehetőségét, hogy ismét kormányzati munkára kéri fel. Nagyon nem időszerű Orbán visszavonulásáról beszélni, de ma Lázár János egyértelműen beletartozik abba a két-három emberbe, aki utódjaként szóba jöhet.
Navracsics Tibor helyzete kockázatosabb volt, az ő győzelme azért különösen értékes, mert a megkapott választókörzete valóban billegőnek számított. Ha bukik, az a politikai pályafutásának valóban a végét jelenthette volna, így viszont komoly fegyvertényt hajtott végre, amit minden bizonnyal a miniszterelnök is észben tart majd.
Orbán Viktor egyébként már korábban megkezdte az eltávolodott egykori harcostársak foglalkoztatását, Lázár János és Navracsics Tibor mellett ilyen Stumpf István is. A választás előtt ez egy politikai taktika része is lehetett a kormányfő részéről: munkával megbízni, elfoglalni és egyben érdekeltté is tenni őket abban, hogy a Fidesz hatalmon maradjon. Most az új helyzetben többről is lehet szó, a nehéz időszakban nagy szüksége lehet harcedzett és tapasztalt politikusokra.
– Orbán Viktor győzelmi beszédében utalt rá, hogy a választás eredménye „Gyuri bácsinak”, Zelenszkijnek, de „Brüsszelnek” is üzenet. Az erőviszonyok gyakorlatilag nem változnak az eddigiekhez képest. Lehet-e számítani arra, hogy az EU Magyarországgal kapcsolatos politikája a már belengetett eljárásokon túlmenően új irányt vesz?
– Érdemben aligha. Az Európai Unió erős országai – Franciaország, Németország – szintén arra számítottak, hogy Orbán marad hatalmon, bár valamennyire gyengül a pozíciója. A Fidesz történelmi győzelme – többen szavaztak rájuk, mint 2010-ben – ugyanakkor jelzi, Orbán Viktor megkerülhetetlen tényező marad itthon és a nemzetközi politikában egyaránt.
