Vendégoldal

6 év alatt 131 darab külföldi és 0 darab belföldi többnapos hivatalos út. Ez utóbbi száraz tény alternatív értelmezési keretet nyújt a minisztérium nemzetiről emberire történt átkeresztelésének.

Országos népszavazást és elemző tanulmányt: MOST! A továbbiakban nem szabadna a háttérben dönteni egy majdan lehetséges olimpiáról. Nyilvánossá kellene tenni, legitimálni az eddigi és majdani intézkedéseket, azok célját.

A fideszes propagandakormányzás elérte határait, s ilyenkor persze jó a kék bogyó völgyében 500 éves távlatban gondolkodni, de kormányozni is kellene végre. Mégpedig jól.

Márainál olvastam valahol, hogy nincs megoldás, csak türelem. És épp ez az, amiből manapság már a tartalékaink is rég kifogytak.

Legyél civil, aztán szabad és boldog leszel, még akkor is ha ennek ára van, hisz valószínűleg szegény maradsz, de ennyit megér a civilség.

Válasz Lányi András Nincs mentség című írására és Schmidt Jenő interjújára.

Nyugatról nézve az orbáni külpolitika látványos „hintapolitikaként” indult, de mára inkább szabotázs lett belőle. Hogy nyertünk-e a hintapolitikával? Naná, hogy nyertünk! Csak csukjuk be a szemünket, hogy mondjuk ne lássuk Lengyelországot!

Rá kellene fordulni a damaszkuszi útra, és felismerni végre a keresztény értékeket. Nincsenek arrafelé behajtani tilos táblák.

A közösségi média és az új médiaplatformok elterjedésével az emberek egyre inkább a felszínes élményekre és az azonnali érzelmi hatásokra fókuszálnak.

Az, hogy a „nehéz, családellenes” időkben ő azért viszonylag jól érezte magát a Gyurcsány-kormány Külügyminisztériumában, kiviláglik a riporterrel diszkréten megosztott óhajából.

Péter, nem tudom milyen gyakran jársz Miskolcon, azt sem, hogy merrefelé látogatsz el a diósgyőri stadionon kívül, de azért lenne egy-két hely, amit ajánlanék a figyelmedbe, egy-két ügy, amiről szívesen beszámolnék neked.

Eléggé ismert a Kispál és a Borz Csillag vagy fecske című dala és annak az a sora, hogy „maradj otthon, nézzél TV-t”. Krúbi ebből jól érthető közéleti utalást formált a Szív című számában: „Maradjon otthon, nézzen tévét / Csak szavazni menjen el, ha letelik a négy év”.

Nehéz helyzetbe hoz a Békemeneten látott előadás. A rendezést az üvöltözés, a líra és a zene inkoherens masszája, a színészi játékot a szemérmetlen ripacskodás, míg a kulturális érvényt a sztálinizmusra hajazó, legsötétebb személyi kultusz előtt való meghódolás jellemezte.

Az a lista, amelyik nem éri el az 5 százalékot, a továbbiakban nem vesz részt a mandátumok elosztásában, az arra leadott szavazatokat nem adják hozzá egyik másik listához sem, nem osztják szét őket.

A demokráciát nem a Tisztaéletű Hérosz fogja elhozni. Ilyesmiben reménykedni – na az volna az igazi messiásvárás! Az az önsorsontó moralizmus, ami inkább megsprórolná magának a politikai munkát a tökéletességben való reménykedés oltárán, s ezáltal magát önkéntes szolgaságra ítéli.