Puzsér Róbert ezúttal sajnos téved. Legalábbis véleményem szerint. Az általam is nagyrabecsült publicista egyik újabban közreadott cikkében azt fejtegeti, hogy az ellenzék egyik legnagyobb hibája a „taktikai identitás”.
Vendégoldal
Vajon mi lenne, ha egy politikus kiállna az emberek elé, és azt mondaná, hogy ne pazarolják felelőtlenül a vizet, a fűtést, a villanyt, az üzemanyagot?
Ismeri Ön a mai magyar valóságot? Egyáltalán, tisztázta-e önmagában, hogy a magyar társadalom jövedelmi viszonyokban egyre inkább szétzilálódott rétegei közül ki is a tehetős?
A mai ember létminőségét a civilizációs javak uralják, ami nem lenne baj, ha termékeinek nagy része nem a Lét rombolására szolgálna. Az ember uralni akarta a természetet, de már elveszítette uralmát az anyag fölött, inkább annak rabjává vált.
Felmerül a gyanú: az egyes intézkedések, más intézkedések elmaradása, a cipőtalp-butaságú vagy értetlen-érzéketlen nyilatkozatok nem a pedagógusok provokálását szolgálják-e.
Úgy tűnik, nem egészen a „szív” győzött ezen a választáson. Ha szembe állítjuk az öt gazdasági minisztériumot azzal, hogy az oktatás és egészségügy egy „katonaember” mellékfeladata lett, sehol nem látom a „szívet”.
Arról kaptam hírt, hogy az Óbudai-sziget kapcsán a főváros – bár képviselői kijelentették, hogy semmire nincs pénz – ragaszkodik az elképzeléseik zöméhez, amiket immár végleges tervekben fognak rögzíteni.
A végtelen médiafölény csak az irracionális gondolkodás segítségével ér célba. A létezett szocializmusban a kommunista propagandának még nagyobb médiafölénye volt, mint most a Fidesznek. Az emberek mégsem hittek az állampártnak.
Két-hárommillió árva magyar választópolgár vár arra, hogy jelentkezzen valaki, valami, aki, ami örökbe fogadná őket, és adna nekik új családot, új hitet, önbizalmat, motivációt, reményt.
Orbán Viktor szép lassan kiépítette az NFR-t, azaz a „Nemzeti Függőség Rendszerét”. Ellenzék, tessék elkezdeni a romokon építkezni, és fölmutatni valamit nem csak a saját tábornak.
Ha valaki abban ringatná magát, hogy az állampárt népszerűsége az elkövetkező gazdasági nehézségek hatására csökkenni fog, az semmit nem tud a magyar társadalomról. Ebben a helyzetben várhatók a kádári lecsendesítéshez hasonló intézkedések.
Azt javaslom önnek, hogy a magyar lakosság terheinek növelését felejtse el, ezzel talán az újraválasztott miniszterelnök is egyetért.
Bölcs vezérünk és kormányai szeretik a valódi kérdésekről szóló nemzeti akaratnyilvánításokat elkerülni, de az ellenzék egészének vagy valamely részének jó esély lehetne a feltámadásra, ha ebben a tárgyban referendumot kezdeményezne.
A negyedik kétharmad után nyugodtan állíthatjuk, hogy a mai magyar ellenzéknek nincs eladható terméke. Amennyire hátrány a piacképes termék hiánya, annyira előny is lehet, hiszen így az alapoktól kezdve lehet felépíteni a marketinget.
Manapság nem az a cél, hogy ha vásárolok valamit, az engem minél tovább és minél jobb minőségben szolgáljon, á, dehogy! Az a cél, hogy minél előbb romoljon el, minél előbb váljon használhatatlanná.