Néhány napja amolyan mazochista indíttatásból végigküszködtem magam a PÁRT csöcséből közpénzt szopogató kormánypárti influenszerek videói között. Ennyi dilettáns, beszélni, írni nem tudó idétlen antititánt.
Vendégoldal
Orbán Viktor még Soros-ösztöndíjasként nem gondolhatta, hogy egyszer miniszterelnökként egy francia szélsőjobboldali politikust fog nagy lelkesedéssel fogadni. De azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Szajnán.
A mai vidéki függőségi viszonyokkal terhelt mindennapokban melyik szülő utasítaná vissza egy fideszes önkormányzati képviselő bármilyen ajándékát?
Maximálisan egyetértek Gulyás Mártonnal, én is úgy vélem, hogy az aktuálpolitika egy olyan megszámlálhatatlan csáppal rendelkező polip, amely elől a hétköznapi életben nincs menekvés.
A jelenleg általam is hatalomra segített kormány és minden szintű képviselői is erőteljesen a saját pártkatonáikat részesítik előnyben. Nem kell nekik az egyenes gerincű ember, mert azt meg kellene győzni, és nem elég neki a nyalókát felmutatni.
Már vagy 60 hete várjuk, hogy kiderüljön, hogyan és hová tűnt el 3,8 milliárdnyi állami, költségvetési pénz a Szűcs Lajos fideszes országgyűlési képviselő, egyben a költségvetési bizottság alelnöke által vezetett Magyar Tenisz Szövetségben.
Egy párton, pártokon kívüli szereplő megérkezésével lehetőség van arra, hogy örökre lezáruljon az Orbán–Gyurcsány-periódus. Hogy végre ismét nemzetben gondolkodjunk.
Teljes tévedés Márki-Zay Pétert a jobboldalisága miatt azonosítani a jelenlegi miniszterelnökkel.
Keressük a földönkívüli életet, és alig figyelünk a közvetlen személyes kapcsolatainkra; nemzetközi tudóscsoportok hatalmas összegeket költve dolgoznak rég kipusztult élőlények „újraélesztésén”, miközben sorra fogyatkoznak és tűnnek el mellőlünk évezredes élőlény-társaink.
Érdemes lenne a DK tagjainak és szimpatizánsainak azon is elgondolkodni, hogy vajon ki fogja vállalni azért a felelősséget, ha Dobrev Klára veszít Orbán Viktorral szemben?
Nem szabad temetni a Jobbikot, amely már régen nem tekinthető radikális jobboldali futballszurkolók politikai szubkultúrájának.
Vajon honnan szerzi a nélkülözhetetlennek vélt információit egy magyar, hírekre ki éhez(tet)ett állampolgár? Egy átlagpolgárra gondolok, ha egyáltalán létezik ilyesmi ebben a hazában.
Akármely cikkben foglalt állításon igenis gondolkozzunk el, viszont szerintem ennek nem az a módja, hogy felütöm az Újságírók Enciklopédiáját személyes információk vagy világszemlélet után kutatva.
Nyilván a vita során elhangzott érvek és ellenérvek a legfontosabbak, de mi van, ha máshonnan közelítjük meg a dolgot? Fogjuk meg az egészet az öltözködési stílusok alapján.
A kérdés az, hogy mi köze az echte természethez annak a gyakorlatnak, ami ma vadászat címszó alatt történik Magyarországon.