A magyar kultúrafogyasztók és a külföldi partnerek felé sem lenne rossz üzenet, ha nem egy, a kormányzó pártba mélyen beágyazott személy vezetne egy topkategóriás kulturális intézményt.
Vendégoldal
Hiába mondogatják, ígérgetik magabiztos politikusok, hogy kimaradnak a háborúból és megmentik országukat a szenvedéstől és pusztulástól. Ha kitör egy harmadik világháború. abból már nem lehet kimaradni, az áldozatok oldaláról nem lehet menekülni.
Az egészségtelen fogyasztás túlszabályozása nem teszi egészségesebbé az embereket, ellenben mérgezi a társadalmat.
A rendszerváltás három évtizedében Orbán Viktor több különböző, egymással ellentétes választ adott sorskérdéseinkre. Mindig olyat, amely politikai pozícióit aktuálisan a leginkább erősíteni tudta.
2010 előtt négyszer próbálkoztak a terhek csökkentését is célzó tantervi reformmal, azóta kétszer, a problémákat mégsem tudták megszüntetni. A Momentum sem kínál ezekre megoldást.
Magyarországnak nem egy magányosan nacionalista, leginkább körkörösen védekező állam hadseregére van szüksége, hanem a többi tagállam csapatait jól kiegészítő hadi állományra… kivéve persze, ha a kormány készül valamire.
Az orosz tea se rossz, a többszörösen ezt választók beleférnek a középmezőnybe, de a grúz tea kedvelése már fogós, ravasz húzás, összetett értékelést igényel.
A politikai alt right Amerikában sem all right, de nálunk sokkal közelebb van a hatalomhoz, mint ahogy az egy demokráciában kívánatos lenne.
Miért nem most állunk ki az elnyomottak, a földbe taposottak, az elesettek érdekeiért? Miért néhány száz diák tüntet az oktatás szánalmas és siralmas állapota miatt? És mi van az egészségüggyel?
Az ellenzék akár halálra is áskálódhatja magát, az sem számít semmit, ha ugyanis Orbán az immár sok éve tartó agresszív kismalacos pávatánc helyett végre teljesíti azt a huszonhét mérföldkövet, amelyeket az EU előírt nekünk, itt lenne a pénz.
Szeretjük a beszédeket megmagyarázni, pedig akármilyen szokatlan, van olyan szó, beszéd, amely önmagáért beszél.
1990-től mást sem nagyon csinálunk, csak kapkodjuk a fejünket. Hol jobbra, hol balra.
Milyen beteg rendszer az, ahol mindkét oldalon ugyanannak a minisztériumnak az áldozatai állnak. Vajon mit érez most Pintér Sándor? Büszke? Szégyelli magát? Nem érez már semmit, csak teljesíti a főnök parancsait?
A Nyugat és a magyar ellenzék is láthatóan olyan világot akar, ahol a nagydarab, bárgyú Pásztoroknak nincs esélye einstandolni senkit, Miniszterelnök úr és csapata mégis nekik szurkol, állandóan hangoztatva, hogy ezek felrobbantják a grundot, ha nem adjuk nekik az összes üveggolyót.
Visszavonhatatlanul kiépült a központi direktívának bólogató helyi elit.