A Fidesz–„Kereszténydemokrata” kormányzat által inkognitóban működtetett „Karmelita Államegyházügyi Hivatal” egy álságos békepolitikával – miközben felszeleteli a társadalmat – meghirdette a fegyverkező, provokáló, fenyegető, tartósan ellenségeskedést szító békét. Az önmagát kutyaszorítóba kényszerített kormányzatunk követi a szokásos módszert: a legjobb fegyver a támadás. Ezért hirdeti, hogy nekünk erős hadseregre van szükségünk! A BOK csarnokban (zárt ajtók mögött) a saját társadalma ellen kezd el szervezni belátható időn belül 100 000 harcost, szemben a békés tüntetőkkel a Kossuth téren, illetve a békés zarándokokkal. Mindkettő látszik a Holdról is. Hogy lesz itt társadalmi béke?
De tőlünk nem kell felni! Mi is harcolunk, de Szent Páltól örökölt fegyverzettel: Derekunkon az igazság az öv. Felöltjük magunkra az igazság páncélzatát, sarunk pedig legyen a készség az igazság evangéliumának hirdetésére. „Lefejezhetnek” minket ugyanúgy, ahogy azt Ángyán Józseffel tették. Ő a magyar föld igaz szolgája, tudta jól, hogy ha a búzaszem nem esik a földbe, és el nem hal, nem születik új élet a magból.
De tőlünk nem kell felni! Hallhatták a Szent Péter téren, hogy a mi békénk: fegyvertelen, lefegyverző, alázatos és tartós béke. Ezt a békét nem kell guruló forintokkal megtámogatni. Ez a „Karmelita Államegyházügyi Hivatal” hivatalnokainak módszere.
„Nem azért nem mennek jól a dolgok, mert kevés a harcos, hanem mert túl drága a kenyér”
Somogyi Zoltán politikai elemző szerint a Harcosok Klubja néven futó új kampányeszköz nem más, mint Orbán Viktor beismerése. Nagy Attila Tibor úgy látja, a jelenség tovább mélyíti a megosztottságot.
Náluk meg a Szenteste is meló volt. Hallottuk: „Nálunk még nincs karácsony, nálunk meló van!” Meg karácsonykor is ment a szalámizás.
Nemzeteket elgázoló nagyhatalmi diktátorok a barátaik. A békés szellemiségű emberek kifigurázhatók, mocskolhatók, vagy elve eltemetik őket, hogy eltűnjenek a közéletből.
De mindig van remény! „Mert minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és minden város vagy ház, mi önmagával megoszlik, nem állhat fenn.” (Mt. 12,25)
A pénzvilág megosztott urai, miközben tépik egymást a dollárokért, ugyanígy a koncért remegő nemzetek „politikai Miki egerei” ott sertepertélnek a diktátorok mellett. De mi nem így képzeltük a rendet!
„Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemet lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám rokonom van,
ezek idegenek.
…
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
(József Attila: Levegőt)
A szerző jezsuita szerzetes
