Az öröm és dicsőség akkor igazi, ha abban osztozni lehet másokkal. Ha nem így van, akkor az csak egy erődemonstráció, hivalkodás és provokáció.
Putyin készül a 80. győzelem napjára: komoly ünnepet rendez annak emlékére, hogy 1945. május 9-én ért véget hivatalosan a II. világháború Európában. A dolgot bonyolítja, hogy Európában május 8-án ünneplik ugyanezt, mivel a német feltétel nélküli megadást 1945. május 7-én írták alá, ami közép-európai idő szerint május 8-án 23.01 perckor lépett hatályba, s ekkor Moszkvában már május 9-e volt…. Komolyan: nem vagyunk normálisak! Hát még a szerbek: ők ugyan itt élnek mellettünk, de úgy döntöttek, hogy az oroszokkal ünneplik egy napon.
Azt viszont nem értem (persze értem!), hogy a Terror Háza miért azt írja az eseményről, hogy „1945. május 9-én 0 óra 16 perckor aláírták a Harmadik Birodalom haderejének feltétel nélküli kapitulációját rögzítő okmányt.” Ezzel Moszkvával egy időben ünnepelhetünk, nem igaz?
Az ünnepnap egy olyan időszak európai lezárását jelenti, amelyben világszerte nagyjából hetven ország hadserege pusztította egymást, minek következtében hat teljes magyarországnyi ember, körülbelül 61 millióan haltak meg, nagyobb részük civil. A sebesültekről itt most nincs is szó.
A győzelem napja elnevezés nem egységes. Dánia és Hollandia számára a felszabadulás napja, a balti köztársaságokban és Ukrajnában az emlékezés napja, Franciaországban (1975 óta) az Európa-nap. Itt kiemelném Dánia és Hollandia esetét, mert ők május 4-én ünnepelnek, ami magyarázatra szorul. Ennek az az oka, hogy Hitler az öngyilkossága (április 30.) előtt Dönitz főtengernagyot jelölte ki államfőnek, aki nem várva sokat, részleges (észak-nyugat-német, dán és holland) fegyverletételt ajánlott fel, amit Churchill azonnal elfogadott, nem várva Sztálin véleményére, mivel a szovjet csapatok ekkor már komoly tempóban falták a nyugati területeket. Május 4-én írták alá a dokumentumot, ezért ünneplik tehát a háború végét itt 4-én. Sztálint ez az önálló akció érthető módon komolyan feldühítette, de igazán akkor kezdett őrjöngeni, amikor megtudta, hogy május 7-én Reimsben a német erők teljes kapitulációját elfogadták az amerikaiak. Nos, Sztálin haragjának lecsillapítása miatt került sor másnap, 8-án Berlinben arra a német kapitulációra, amit már a szovjetek jelenlétében tartottak meg. Innentől már tudjuk, hogy nyolcadika miért lett kilencedike.
Az első győzelem napját 1945. június 24-én rendezték a Vörös térre fehér lovon érkező Zsukov marsall vezetésével. A katonai parádékat 1995-ig csak a jubileumi években tartották meg, aztán Jelcin döntött úgy 1995-ben, hogy a „közhangulat javítására” minden évben legyen nagy parádé. Eddig talán a 2005-ös, 60. évfordulós ünnep volt a legnagyobb, 50 állam- és kormányfő, 150 külföldről érkezett politikai méltóság jelenlétében tartották meg.
Idén, a 80 évfordulón, egy valamilyen III. (digitális) világháborús állapotban kerül sor az ünnepre, amelyet most valódi globális problémák közepette rendeznek meg. Az esemény lesz a „hab”, amelyet az orosz-ukrán háború lezárásához készülő politikai tortához előre legyártanak.
A legmagasabb szinten képviseltetik magukat például: Üzbegisztán, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Türkmenisztán, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Dél-Oszétia, Kína, India, Vietnám, Brazília, Kuba, Venezuela, Burkina Faso, Palesztina, Európából pedig Szlovákia és Szerbia. Ismerős szöveggel hergelik a népet: „megtartják a jubileumi győzelmi parádét, Ukrajna fenyegető nyilatkozatai ellenére is.” Főleg azért, amit Putyin kommunikál mindenfelé: „a nagy honvédő háborúban aratott győzelem minden szovjet nép közös érdeme volt.”
Azt pedig tudjuk, hogy a szovjet nép a Szovjetunió által bekebelezett más országok polgáraiból állt. Azaz Putyin tárt karokkal várja, fegyverekkel taszigálná vissza ezeket az államokat ebbe a közösségbe. Csak a rend kedvéért, 1989-ben szovjet köztársaságok voltak (lakosságuk nagysága szerint csökkenő sorrendben): Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Üzbegisztán, Kazahsztán, Grúzia, Azerbajdzsán, Litvánia, Moldávia, Lettország, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Örményország, Türkmenisztán és Észtország. „Hátasztán”, erre mit lehet mondani?
Magyarország – az EU figyelmeztetése miatt – kimagyarázta magát, és nem veszt részt az ünnepen, mert „Magyarország számára a háború vége keserű vereséget jelentett”, ezzel a szovjet megszállásra és a kommunista diktatúra utalva.
Trump lesz a zsákbamacska: ha megjelenik, akkor az USA társasjátékot fog folytatni Oroszországgal és Kínával, mint Jaltában egykor tette Churchill, Roosevelt és Sztálin, csak a brit helyén most Hszi Csin-ping kínai elnök fog ülni. Ha Trump kihagyja a látogatást, akkor őt egyes hírek szerint Marco Rubio amerikai külügyminiszter fogja helyettesíteni. Nem lehet, hogy ne menjen amerikai csúcsragadozó Moszkvába most, amikor a Trump és Zelenszkij kiegyeztek egymással gazdaságilag: ezt rendbe kell tenni az oroszokkal.
Na ez lesz az előbb említett torta tésztájának a szilárdságát adó összetevő.
Hogy ebből nekünk, magyaroknak milyen falat jut, az Orbán Viktor falánkságán és a 2026-os választási eredményeken fog múlni.
