A konzervatív ellenzék születése

A konzervatív ellenzék születése

Orbán Viktor miniszterelnök azonnali kérdésre válaszol az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. április 26-án (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Habár nagy sokára, de 2020 végére létrejöttek olyan pártok és mozgalmak, amelyek az alapjait adhatják egy hiteles, polgári, nemzeti oldal megjelenítésének és képviseletének a Fidesz utáni korszakban hosszabb távon.

Késve, mert bizony maguk sem látták előre, hogy megnyílik a lehetőség ablaka a számukra másfél–két évvel a következő választások előtt. Ennek felszíni fő okai mindenki számára jól láthatók ma már, a botrányok sora: Borkai, Szájer, a koronavírus-járvány rossz kezelése és hatásai, a teljes nemzetközi elszigetelődés (Amerika, Nyugat-Európa, Európai Néppárt), elhanyagolt egészségügy és magasodó stadionhegyek a főnök személyes örömére.

De a valódi kiváltó okok a felszín alatt már rég előre jelezték a fenntarthatatlanságot. Ezek pedig a lemaradó gazdasági teljesítmény, az innováció és a verseny hiánya, az alacsony munkabérre berendezkedett bérgyártás és a forintot folyamatosan devalváló árfolyam-politika, a teljesítmény és versenyképesség helyett a baráti, családi bizalmi kapcsolatokon alapuló gazdaságfejlesztés favorizálása. Ezek a hibák aláásták a korábbi sikereket és eredményeket, mint például a gazdaság kifehérítését és a munkavállalói létszám jelentős emelését. Az extenzív tartalékok elfogytak, a további növekedéshez innovációra, hatékonyságra, a termelékenység és a versenyképesség növelésére lenne szükség. De ez verseny és ösztönző környezet nélkül nem működik. Ezt pedig felszámolta az Orbán-adminisztráció az elmúlt hét évben. Zsákutcába indultak el 2015-ben, és elértek a falhoz. Elakadtak. Itt tovább út nem vezet.

És hol tart az új konzervatív ellenzék? Az Új Kezdet Párt, amelyben korábban megvolt a lehetőség, nem bizonyult progresszívnek, Pálinkás József és az UVNP számára az előttünk álló idő nem sok, hogy élre törjenek. A Polgári Válasz, a Bencsik János által kezdeményezett mozgalom és párt sem várható, hogy átütő eredményt érjen el önmagában egy éven belül. Mi van a kisgazdákkal? Mi van a Változtassunk Végre Valamin! mozgalommal? Mi van a többi korábban tervezett mozgalommal és párttal? Forgácsolódunk tovább?

Kevés a hátralévő idő. A Fidesz leváltásához és a rendszerváltáshoz konzervatív összefogás szükséges a harmadik póluson, amelyben helyük van a friss, hiteles mozgalmaknak, pártoknak, és bizony a Mindenki Magyarországa Mozgalomnak is! És a civileknek is Márki-Zay Péterrel az élen. És Pálinkás Józseffel. Együtt.

A hatok nem fognak engedni kényelmes álláspontjukból, de önmagukban képtelenek leváltani a Fideszt. Kérdés, akarják-e egyáltalán. A hatok vagy ötök, ahogy szoktam mondani, a múltban már háromszor hozzájárultak a kétharmadhoz. Miért gondoljuk, hogy egyáltalán képesek bármi másra is? Kinőtt vajon a köreikben egy új, hiteles politikai generáció? Nem sokat látok, tisztelet a kivételnek. Szükség van rájuk is, de ők önmagukban nem elegek! És saját inkompetenciájuk, alkalmatlanságuk és pozícióféltésük okán ezt sajnos fel sem ismerik. Futnak bele az újabb pofonba és megsemmisülésbe. Az egónkat félretéve, az ország érdekében most józannak, bölcsnek és progresszívnek nekünk kell lennünk, a hiteles nemzeti, polgári oldal képviselőinek. Rajtunk a sor! Eljött az idő! További elvesztegetni való időnk nincs!

A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/17. számában jelent meg, április 23-án.