Az Országgyűlés illetékes bizottsága a napokban tárgyalta az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló uniós jogszabály módosításának tervezetét. A módosítás célja, hogy javítsa a belső médiapiac működését és kedvező hatást gyakoroljon a médiaszabadságra és -pluralizmusra.
A kormányoldal hajlamos a magyar helyzetet annak alapján minősíteni, hogy a hírportálok sokaságán szabadon megjelenő véleményekkel a pluralizmusra vonatkozó elvárás teljesül. Ez az álláspont félrevezető. Nem lehet egy néhány ezres látogatottságú hírportált egy kalap alá venni például a 700-800 ezres nézettségű Tv2 Tényekkel. A társadalomra lényegi befolyást a tízezres nagyságrendű olvasóval rendelkező nyomtatott lapok és a százezres nézettségű, illetve hallgatottságú médiumok gyakorolnak. Ezért is szól a rendelet a tömegtájékoztatás szabadságáról.
A tervezet arra is kitér, hogy a közpénzből finanszírozott, részrehajló tájékoztatást és véleményeket közlő közmédia sérti a szolgáltatás szabad igénybevételéhez fűződő jogot. Sérül ez a jog akkor is, ha egyes orgánumok állami hirdetésekből nem átlátható vagy megkülönböztetésen alapuló módon jutnak bevételhez.
És mi a helyzet Magyarországon? A közmédia több, mint részrehajló, az állampárt szócsöve lett. Álljon itt a számtalan példa közül csak kettő. A köztelevízióban még a nagy nézettségű sportközvetítéseket is arra használják fel, hogy a szünetben „Hírek egy percben” cím alatt sulykolják az aktuális Fidesz-propagandát. Önmagában a tényben, hogy a Kossuth rádióban péntek reggelente rendszeresen miniszterelnöki interjúra kerül sor, semmi kifogásolni való nincs. Az a szerkesztői öncenzúra azonban nem felel meg a közszolgálatiságnak, hogy évek alatt egyetlen érdemi, a miniszterelnök számára kényelmetlen kérdés nem hangzik el, legyen bár az adott ügy a hét legfontosabb témája.
És hogy állunk az állami hirdetésekkel? A Magyar Hangnak egy erre vonatkozó elemzése a 2020-as évre azonos piaci szegmensben működő négy kormánypárti és hat független nyomtatott lapot vizsgált, a példányszám nagyjából fele-fele arányban oszlott meg. A kormánypárti lapokban a közvetlen kormányzati és az állami cég hirdetések 300 plusz 213, összesen 513 oldalt tettek ki, ezzel szemben a hat másik lapban egyetlen kormányhirdetés sem volt, egy állami vállalat hirdetett összesen 2 oldalt. Ezek az adatok önmagukért beszélnek.
A magyar példa is alátámasztja, hogy szükség van a szóban forgó jogszabályra - méghozzá rendelet formájában. A rendelet teszi lehetővé, hogy az érintettek „közvetlenül alkalmazandó jogokhoz jussanak, ami különösen fontos azokban a tagállamokban, ahol a politikai erők és/vagy közigazgatási szervek akadályozzák a médiapiac működését.” A magyar kormány nem támogatja a rendeleti formát, a lazább irányelvet tartja elfogadhatónak. Ez esetben azonban előfordulhat – amire jó néhány példa van –, hogy az átültetés során a tagállami parlamentek olyan törvényt alkotnak, amely nem teljesíti az irányelv eredeti céljait.
A tájékoztatás szabadsága teszi lehetővé a befogadó személy számára a tájékozódás szabadságát, a többoldalú információhoz jutást, a mérlegelés lehetőségét, a megalapozott döntést – ez pedig a demokrácia lényegéhez tartozik, annak nélkülözhetetlen alapja. Ezért fontos, hogy a rendelet megszülessen, és az abban megfogalmazott célok teljesüljenek.
A szerző a Jobbik volt országgyűlési és európai parlamenti képviselője
