Vannak dolgok, amiket nem lehet eltanulni másoktól. Az ok roppant egyszerű: amit a génjeinkben hordozunk, amit az őseinktől örököltünk, ami évszázadok alatt alakult ki bizonyos közösségekben, népcsoportokban, adott földrajzi – és ennek következtében adott meteorológiai – körülmények között, azt hiába próbáljuk meg máshová, egészen más viszonyok közé importálni, az eredmény leggyakrabban siralmas, de az is előfordul, hogy nevetséges. Vagyis mások szokásait elirigyelve gyakran hülyét csinálunk magunkból. A legszerencsésebbnek még az a helyzet nevezhető, ha egyszerűen sikertelen akcióként kezeljük a dolgot, és rádöbbenünk, hogy nem érdemes erőltetni.
A fentiekre az egyik legeklatánsabb példa a szaunázás. Talán mindenki tudja, hogy ez a tevékenység – hogy a csudába nevezzem másképp? – északról, Skandináviából, azon is belül Finnországból származik. Ott alakult ki egyértelmű, gyakorlati okok miatt, s ott űzik ezt a foglalatosságot napi, de legalábbis heti rutinnal. Mint általában az ilyen bevett dolgoknak, ennek is többféle változata alakult ki, mindenki kedvére vagy külső kényszer hatására választhat a nyírfatüzelésű kályhával vagy elektromosan fűtött szaunák között, de manapság már infraszaunák is vannak, amelyek különböző hatása (kalóriavesztés, izomlazítás, bőrre gyakorolt pozitív hatás stb.) lényegesen intenzívebb az előzőeknél, s az alacsonyabb hőérzet is sokak számára elviselhetőbbé teszi.
A finneknél a szaunázás szent dolog. Ha valaki az otthoni szaunájába (nagyjából 1,2 millió működik magánházaknál) meghívja a vendégét, az az egyértelmű tiszteletadás jele, amit természetesen nem illik visszautasítani; ez a finneknél magától értetődik. Náluk egyébként a becslések szerint összesen 2 millió szauna üzemel, ami az 5,5 milliónyi lakosságot tekintve igencsak tekintélyes szám, de ezen a fentiek miatt ne lepődjön meg senki.
Ami számunkra furcsa lehet: a finnek a szaunában sört is szoktak fogyasztani, sőt, a virslievés sem ritka. Nálunk, Magyarországon ilyesmi elképzelhetetlen, a szaunázásnak megvannak az alapvető szabályai, amik betartása természetesen nem kötelező, de erősen ajánlott. Furcsa, hogy amíg a finneknél a szaunában a meztelenség teljes mértékben természetes – mint ahogy Németországban is –, addig az angoloknál vagy a franciáknál ez egyáltalán nem javasolt. Érdekes dolgokra bukkanhat, aki kutakodni kezd az okok miatt. Nálunk ez eldöntetlen kérdés, bár jómagam képtelen lennék bármit is elviselni magamon a 80-90 fokos fülkében – főleg nem műszálas fürdőnadrágot! Hetente járok egy dunántúli kisváros termálfürdőjének a szaunájába, pontosabban a szaunavilágába, mert öt is van belőlük. Az egyik kívül esik az úgynevezett „Meztelen zónán”, ott fürdőruhások szoktak izzadni. A többi, a zárt napozóudvarral és pihenőfolyosókkal együtt már a meztelen területen található.
Különös dolgokat tapasztalhat meg az ember ebben az elkülönített egységben, s itt kell visszautalnom az írásom elején említettekre. Nagyon érződik, hogy igyekszünk ugyan megvalósítani valamit, amit északról importáltunk, de az eredmény igencsak felemás. Vannak, akik tiszteletben tartják az egész folyamatot, a fülkékben kulturáltan viselkednek, a félhomályban sem bámulják egymást, halkan beszélgetnek – bár az én tapasztalataim szerint általában inkább csönd van, a köszönéseken kívül más nem hangzik el. És valamiféle közvetlenség nyilvánul meg abban, hogy az ismeretlen emberek is tegeződnek.
Felemás eredményt említettem, mert sajnos nem ritkán tapasztalok elképesztő bunkóságokat is. Elterjedt az a lényegében téves elképzelés, hogy a szaunában intenzíven le lehet fogyni. Nos, több sem kell: Magyarországon a 2000-es adatok szerint minden ötödik ember kövér – a túlsúlyosak adatait most mellőzzük! Minden, a könnyű és gyors lefogyást népszerűsítő (ál)hír futótűzként terjed, és hisznek – mert hinni akarnak – benne. Gyakran tapasztalom, hogy az előbb említettek kizárólag a fogyás miatt szenvednek – mert szenvednek, ez nagyon látszik rajtuk – a szaunafülkében, s fittyet hánynak minden íratlan szabályra. Befejezve a szaunázást, eszükbe sem jut a zuhanyozás (először langyos, majd egyre hidegebb vízzel), azonnal a mérleghez rohannak.
Amikor én is befejezem, és elvégzek minden ide tartozó rituálét, a folyosókon végigballagva leggyakrabban a büfében szoktam látni korábbi szaunatársaimat, amint egyetlen előírást vesznek komolyan: feltétlenül pótolni kell az elveszített folyadékmennyiséget. És mint tudjuk, a sör is folyadék.
