Egy társadalom újraépítése elképzelhetetlen, amíg a krízist fenntartó toxikus sejt nem csupán jelen van, hanem táplálkozik és újratermeli önmagát. Izolálni kell. Mindenekelőtt a toxikus folyamatok következményeit kell kezelni. Különösen akkor, ha egy társadalomban eltérő formákban megjelenő és terjedő fertőzés egyidejűleg különböző közösségekben is krízist okoz. Legyen az politikai vagy bármely más közösség. A magyar társadalom a 2000-es évektől ugyan változó intenzitással, de krízisben van. Mentális és bizalmi szempontból egyaránt. A krízis kezelése csoport- és egyéni szinten is szakértelmet igényel. Az új politikai elit környezetében azonosíthatók a krízishelyzetek kezelésére képes szakemberek. Ez a szakértelem azonban rejtve marad a magyar társadalmi valóságban. Kérdés, hogy a Tisza-kormány részéről ez tudatos döntés, avagy egyszerűen a véletlen alakítja.
Mindeközben a társadalmi többséggel leváltott Fidesz–KDNP-kormány bizalmi körének tagjai – legyenek politikusok, médiamunkások vagy művészek – egyre magabiztosabban reagálnak a kormányzó elit olykor kevésbé észszerű lépéseire. Az önmaguk számára kialakított jóléti, izolált világban alakítják véleményüket. Ebből a világból tekintenek a társadalmi folyamatokra, és sajátos tapasztalataik alapján értelmezik a valóságot. Kormányzati pozícióban nemcsak értelmezték, hanem önmaguk érdekében alakították a valóságot. A toxikus sejt kialakulása mindennek az egyik következménye. Elgondolkodtató, hogy a széles körben kívánt sikeres kormányváltás örömállapota után a magyar társadalomban a negatív közhangulat „tapinthatóan” ismét fokozódik.
A mindennapok turbulenciájában számos kormányzati vezető nagy erőbedobással vezényli az átalakulási folyamatokat. Vitézy Dávid miniszteri tevékenységének eredményei jól láthatóak. Kapitány István szervezeti irányítási képessége a globális versenypiacon elismert. Láthatóan a kormány tagjaként is magabiztosan navigál. Igaz, egy ország gazdaságpolitikai stratégiájának megtervezése más logikát és eszközrendszert igényel, mint egy üzleti stratégia megalkotása. Milliárdos üzletembereknek vagy egykor nagyhatalmú felsővezetőknek is szembe kell nézniük az igazságszolgáltatással. Mindez erősítheti a társadalom igazságosságába és az intézmények működésébe vetett bizalmat. Ugyanakkor az oktatás, a kultúra és az egészségügy területein a változási folyamatokban még elmarad a remélt siker. A Tisza-kormány oktatási reformja sokat ígér, az érintettek reménykednek. Miközben Molnár Áron folyamatosan szállítja az NKA látványos, talán olykor túlzó „bűnügyeit”, paradox módon nemcsak a szakminisztériumban, hanem az újraszervezett NKA-bizottságokban is helyet kapnak a Fidesz–KDNP-időszakhoz lojális vezetők. Igaz, az új egyetemi kuratóriumokban is jelen vannak. Befolyásuk a múltból átér a jelenbe. Hasonló kérdéseket vet fel a közmédia átalakítása és a vezetői kiválasztása. Az emblematikus kulturális intézmények politikus-vezetőinek uralkodása ma még megingathatatlan.
Az Uzsoki utcai kórház VIP-részlegének bezárása rosszul megválasztott helyzetkezelés. Leginkább újabb konfliktust generált. A gazdasági kép sem egyszínű: az infláció mérséklődése és a reálbérek emelkedése mellett a beruházások visszaesése és a szolgáltatások drágulása továbbra is kihívást jelent. Kétségkívül a Fidesz–KDNP-rendszer örökségének átvétele egy 16 év alatt kialakult intézményi, hatalmi és társadalmi működés átalakítását jelenti. Mindeközben reménykedünk egy jóléti állam kialakulásában.
Hoppál Hunor úgy véli, hogy a válságkezelés a felelős kormány feladata. Ez mindenképpen igaz. Az elemző szerint ez egyben azt is feltételezi, hogy nem kell „előráncigálni” az elmúlt évtizedekben leköszönt miniszterelnököket. Érvelése szerint a Tisza közössége örült, hogy „soha többé nem kell látni Orbán Viktort”, így miért kellene a leköszönt kormányfőt „előrángatni”? Csakhogy a jelenlegi válság nem egyik napról a másikra alakult ki. Az elmúlt tizenhat évben fokozatosan kulminálódott, miközben Orbán Viktor volt a kormányfő. Ha tehát a jelenlegi kormány felelőssége a válság kezelése, akkor az elődök felelőssége sem kerülhető meg. A szembenézés alapja az önreflexió a társadalom minden közösségében.
A közbeszédben téma, hogy a hatalom új birtokosai között már 2025-ben markáns törésvonalak alakultak. A kohézió közel sem teljes. Ez részben azzal magyarázható, hogy a csapaton belül hasonló vezetői magatartásminták találkozása könnyen feszültségeket teremthet. Ennél azonban fontosabb, hogy mindez elindíthatja az egyének és csoportok befelé fordulását. Izolált tér jöhet létre, és ebben a közegben a döntéshozók elveszíthetik a kapcsolatukat a társadalmi valósággal. Orbán Viktor hatalomészlelését jelentősen befolyásolta a személye körül kialakult izolált tér. Ez nem kedvezett a hatalomgyakorlásnak. A hatalom és a társadalmi valóság közötti távolság növekedése a vezető hatalomészlelését is megváltoztathatja.
Éppen ezért a társadalmi megújulás kérdését nem kizárólag politikai, hanem változásvezetési problémaként is érdemes értelmezni. Egy változás levezénylése – legyen szó egy vállalatról vagy egy egész társadalomról – nem pusztán az új célok kijelölését jelenti. A változásnak megvannak a maga törvényszerűségei. Az első lépés: annak pontos megértése, hogy honnan indulunk. Mi a diagnózis? Ezután meg kell határozni, hova akarjuk eljuttatni a rendszert. Nem elegendő azt kimondani, hogy mi nem kívánatos. Az új állapotnak értelmezhetőnek, elérhetőnek és a társadalom számára követhetőnek kell lennie.
A kettő között pedig ott van maga az átmenet. Ez a legnehezebb rész. Egy működő rendszert nem lehet egyik napról a másikra egyszerűen lecserélni. A változás vezetésének éppen ezért nemcsak az új létrehozása, hanem a régi lebontása és az átmenet kezelése is a feladata. Szükség van a változás természetének ismeretére, a megfelelő sorrendiségre. Legfőképpen a változásban részt vevőknek kell érteniük, mi történik velük és miért.
Egy társadalom újraépítése tehát nem egyszerűen kormányzati feladat. Változásvezetési feladat. A felelős kormányzás és a felelős társadalom újjáépítése egymással párhuzamos, más szakértelemre épülő, egymást kiegészítő feladatok. A változásvezetés elvei adottak. A diagnózis egyre világosabb. A kérdés már csak az: mikor lép színre Jedi Mester?
