Visszaadom a 2024-ben kapott Magyar Ezüst Érdemkeresztet, amit a köztársasági elnök adományozott nekem augusztus 20-a, állami ünnepünk alkalmából. Mielőtt átvettem, sokáig gondolkodtam, elfogadjam-e. Ugyan a szakma javaslatára, szakmai érdemeimért kaptam, de ez mégsem szakmai díj. Azzal fogadtam el mégis, hogy fenntartottam magamnak a jogot, hogy – mint eddig – továbbra is kormánykritikus legyek, ha kell. Sőt, úgy gondoltam, kitüntetettként még inkább kötelességem ez.
Hirdetés Eljött sajnos a pillanat; van, amivel nem lehet azonosulni. Köztudott, hogy a kormányfő március 15-én, nemzeti ünnepünkön a legnagyobb nyilvánosság előtt szinte pogromot hirdetett, sokakat megfélemlítve. Nem szó szerint idézve szavait:
1848-ban fontos szerepe volt az áprilisi törvényeknek – ez következik most is. Jön a húsvéti nagytakarítás – elszaporodtak a poloskák –, jönnek az áprilisi törvények, elsöpörjük az ellenünk forduló bírákat, újságírókat, ellenzéki politikusokat és segítőiket. Rajtuk a skarlátbetű, kerüljenek a pokol legsötétebb bugyrába.
Ez nem egyszerűen csak szimpla poloskázás, mások elállatosítása, véletlen elszólás. Ez egy jól átgondolt politikai programszöveg, aminek az az olvasata, hogy akiknek nem tetszik a Rendszer, azok gyűlöletet, megvetést érdemelnek, kiiktatandók a közéletből, mégpedig törvénykezés útján. Ez a folyamat már el is indult, aki nincs velünk, az ellenség alapon. És ehhez a hű alattvalók segítőkészen reagáltak; megjelent az erőszak is, egyelőre egyoldalúan. A kormányfő által direktben vezérelve kommunikációs hadjárat indult a miniszterek és más hívek által azzal, hogy a politikai ellenfél tűnjön el a közéletből. És jósolható, hogy a központi szándék által szervezett „petíció” eredményét jogos népi követelésnek beállítva, annak eleget téve, akár törvényesítve érvényesülhet a „népakarat”.
Félő, hogy a kormányfő által vezérelt hangulatkeltés és az erre épülő törvénykezés a demokrácia-leépülési folyamat szerves része. Ezt a folyamatot a tanult köztársasági elnökünk úgy tűnik, nem ismerte fel, illetve nem hajlandó felismerni. Pedig jogvégzettként talán tisztában van vele, hogy mire mehet ki ez a „játék”. Ami aggályokat kelt.
Az Alaptörvény szerint „senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására”. A mindenkori kormánynak a tevékenysége nem irányulhat erre; sőt a választási esélyegyenlőséget kell biztosítania, minden erejével, a demokrácia jegyében.
Poloskázókról
Úgy próbálja a kormány most épp eltolni magától a kártevőzést, ellenfelei dehumanizálását, hogy a következő mondatban már bőszen folytatja is.
A köztársasági elnöknek – hivatalánál fogva – figyelmeztetni kellene nyilvánosan a kormányfőt, hogy hova vezethet a fent leírt folyamat. El kellene határolódnia az ominózus kijelentésektől és a mögötte felsejlő szándéktól. Mert köztársasági elnökként a nemzet egységének őrzése is a feladata. Nemcsak az Alaptörvény betűje szerint, hanem szívből. Hogy ne alakuljon ki polgárháború.
Orbán Viktor anti-államférfiként viselkedik, nem tekintem miniszterelnöknek. Sulyok Tamást akkor tekintem köztársasági elnöknek, ha a fenti szellemben nyilatkozik.
Figyelemfelhívó gesztusként adom vissza a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, a fent leírt okok miatt. A lelkemben viszont megőrzöm, hiszen a Szakmától kaptam, valamiféle teljesítményért. Egyáltalán nem én vagyok a fontos ebben a „történetben”, de vállalnom kell a nevemet:
Nagy Imre, ex-kitüntetett állampolgár
A szerző településtervező, építészmérnök, a Dél-Alföldi Urbanisztikai Egyesület elnöke
