Gondolatok az előválasztáson részt vevők közös listájáról
Üres kormánypárti padsorok az Országgyűlés rendkívüli ülésén február 1-jén (Fotó: Tordai Bence Facebook oldala)

Érdeklődve olvastam Elek István „Nyílt levél az előválasztásról a hat párti szövetség vezetőinek” című írását, amelyben amellett érvel, hogy az előválasztásban részt vevő valamennyi szervezet felkerüljön jelölőszervezetként a 2022-es országgyűlési választások szavazólapjára és lehetősége legyen mindegyiknek önálló frakció alapítására.

A hatályos jogszabályok és a jogalkotás folyamatának alapján, azzal a feltételezéssel élve, hogy az előválasztáson részt vevő csoport az országgyűlési választásokon többséget szerez, a saját választási részvételüket nehezítő javaslatnak tartom minden résztvevő szervezet jelölőszervezetként való feltüntetését. A hatályos jogszabályok a „többes jelölés” jogintézményét a kettős jelölésre modellezték, hármas jelöléssel még csak-csak eldöcög a rendszer, de hat vagy esetleg az írás végén felsoroltak alapján tizenegy jelölőszervezettel a rendszer egyáltalán nem biztos, hogy megfelelően képes működni, így valószínű, hogy a Jogalkotó (az Országgyűlés) a lista bejelentkezése után átalakítja a jogszabályi környezetet a választások sikeres lebonyolítása érdekében.

Nyílt levél az előválasztásról a hatpárti szövetség vezetőinek
Elek István

Nyílt levél az előválasztásról a hatpárti szövetség vezetőinek

Remek, hogy a Ti pártjaitok összefogtak. De ez kevés. Egyetlen reménybeli demokrata szavazatának elvesztését sem szabad megkockáztatni.

Ha az előválasztásban részt vevő pártok közösen létrehoznak egy „választási pártot” és ennek logója alatt indul az országgyűlési választásokon az összes jelöltjük, akkor ezzel megvalósul a sokat és sokak által emlegetett „egy az egy ellen” választási küzdelem. A parlamenti többség megszerzése esetén ennek a többségnek meg lesz a lehetősége és a joga, hogy az országgyűlési törvényt (annak frakcióalakítási szabályait is) átalakítsák.

Választási vereség esetén az „összefogás” tagjai saját, mindegyiküket magában foglaló frakciót alakítanak és dolgoznak, és ennek a „választási párti” „összefogásnak” csak egy nem kezelhető politikai és egy kezelhető gazdasági káros mellékhatása lenne. Nem kezelhető, hogy többség híján nem tudja elérni, hogy az összefogás tagjai önálló frakciókat tudjanak alakítani a kormánytöbbség hozzájárulása nélkül; kezelhető, hogy a pártok állami támogatását a frakciót adó választási párt kapja teljes egészében, így a tagpártok csak úgy juthatnak hozzá ehhez, ha a választási párt saját belső szabályzatot alkot az állami támogatások tagok közti elosztásáról.

A szerző jogász, PhD. főiskolai tanár

A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.