Haza kell-e küldeni a hadifoglyokat Észak-Koreába?
Volodimir Zelenkszkij Telegram-fiókján 2025. január 11-én közzétett, dátum nélküli kézzel készített fényképen egy állítólagos észak-koreai hadifogoly (Fotó: AFP via Europress/Telegram/V_Zelenskiy_official

Az Ukrajnában hadifogolyként fogságba esett észak-koreai katonákról szóló új jelentésekkel – ahogy Zelenszkij elnök fogalmaz – most már „megdönthetetlen bizonyíték” van arra, hogy Észak-Korea részt vett Oroszország Ukrajna elleni háborújában. A Koreai Köztársaság Nemzeti Hírszerző Szolgálata szerint Észak-Korea mintegy 12 000 katonát állomásoztatott a kurszki területen, legalább 300 katona meghalt és 2700 megsebesült. Utóbbiak közül kettőt az ukrán kormány hadifogolyként foglyul ejtett, Zelenszkij elnök pedig jelezte, kész az elfogott észak-koreai hadifoglyokat ukrán hadifoglyokkal kicserélni. Ha erre a cserére sor kerül, akkor valószínű, hogy az észak-koreai hadifoglyokat visszaadják Észak-Koreának. Az ukrán elnök ugyanakkor nyitva hagyta a lehetőséget arra, hogy a katonákat ne küldjék vissza Észak-Koreába, ha a „kifejezik azt a szándékukat, hogy a háborúról szóló igazság terjesztésével közelebb hozzák a békét”. Ami a hadifoglyokat illeti, ők nem foglaltak egyértelműen állást, de egy Zelenszkij elnök által közzétett interjúban az egyikük azt mondta, hogy vissza akar térni Észak-Koreába, míg a másik megemlítette, hogy szeretne Ukrajnában maradni, de akár haza is térne, ha erre lenne szükség.

A hadifoglyok jogait szabályozó harmadik genfi egyezmény egyébként előírja, hogy a fogságba került katonákat hazájukba kell küldeni, azonban számos emberi jogi szervezet aggódik az Észak-Koreába való esetleges visszatérésük miatt, mert komoly emberi jogi kockázatoknak lehetnek kitéve otthon. A harmadik genfi egyezmény egyértelműen előírja azt is, hogy a hadifoglyokkal mindenkor humánusan kell bánni, ezért az ukrán kormány most együttműködik az ENSZ-szel, az ICRC-vel (Nemzetközi Vöröskereszt) és más szervezetekkel, hogy megvédjék a hadifoglyokat az erőszaktól, a nyilvános megalázástól vagy a sértéstől. Ha azonban visszatoloncolják őket Észak-Koreába, nagy valószínűséggel megbüntethetik őket, mert nem engedelmeskedtek a katonai parancsoknak. Árulónak tekinthetik őket, mivel a jelentések szerint az észak-koreai hatóságok arra utasították ezeket a katonákat, hogy öngyilkosságot kövessenek el, mielőtt az ellenség fogságába esnek. Büntethetik őket a külföldi média fogyasztása miatt is, ami önkényes fogva tartáshoz, sőt kínzáshoz is vezethet. Sok észak-koreai disszidensnek már most is súlyos következményekkel kell szembenéznie, ha hazatelepítik őket, ezért az ENSZ felszólítja az államokat, hogy a nemzetközi jog szerinti visszaküldés tilalmának elve alapján ne küldjék vissza erőszakkal az észak-koreai disszidenseket.

Interjú egy volt észak-koreai katonával, aki tízévi szolgálat után menekült el hazájából
Lukács Csaba (Szöul)

Interjú egy volt észak-koreai katonával, aki tízévi szolgálat után menekült el hazájából

„Összeszorítottam a fogam, és tűrtem. Minden nehéz volt, de az éhezés volt a legrosszabb” – mesélte a dezertőr, aki beszélt Észak-Koreában töltött gyerekkoráról, az ideológiai nevelésről, a katonaévekről, büntetésről és szigorról, a szökéséről és az újrakezdésről.

A Koreai Köztársaság kormánya mindeközben nem foglalt hivatalosan állást a kérdésben. Egy szóvivője azt közölte, hogy az észak-koreai hadifoglyok hazatérése „a nemzetközi jog és más jogi kérdések felülvizsgálatát, valamint konzultációt igényel más, az ügyhöz kapcsolódó országokkal”. Ami azonban a jogot illeti, az észak-koreai hadifoglyok a Koreai Köztársaság alkotmányos joga alapján jogosultak a Koreai Köztársaságba menni. A kihívás abban rejlik, hogy Észak-Korea és Oroszország hivatalosan nem ismerte el az észak-koreai csapatok Oroszországba telepítését, és fennáll a lehetősége annak, hogy Oroszország saját katonáinak tekinti az észak-koreai hadifoglyokat. Ezért még sok a bizonytalanság, de egyértelmű, hogy az észak-koreai hadifoglyok szabad akaratát tiszteletben kell tartani.

Valójában először már a koreai háború alatt sor került a koreai hadifoglyok szabad akaratának vagy „önkéntes hazaszállításának” végrehajtására. A háború végén a kommunista hadifoglyok nagy része nem akart visszatérni Észak-Koreába vagy Kínába, büntetéstől vagy megöléstől tartottak, amiért elfogták őket vagy együttműködtek az ENSZ-szel. Az ilyen kockázatok miatt Truman elnök akkoriban elismerte az „önkéntes hazatelepítés” szükségességét, arra hivatkozva, hogy az erőszakos hazatelepítés ellenkezik az alapvető erkölcsi és humanitárius elvekkel. Ugyanezeket az elveket kellene alkalmazni a ma Ukrajnában lévő észak-koreai hadifoglyokra is, tekintettel a hazájukba való visszatérésük során rájuk leselkedő veszélyekre.

A szerző a Koreai Nemzeti Diplomáciai Akadémia kutatója