Hogyan tovább? Népszavazás variánsok az „Olimpia/Paralimpia Budapest” megrendezéséről
Orbán Viktor miniszterelnök (k), Gyulay Zsolt olimpiai- és világbajnok kajakozó, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke (b), Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, (b2), Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszó (j2) és Baji Balázs világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes gátfutó (j) (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)

Mint ismert, október 24-én a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság közös határozattal egy esetleges jövőben lehetséges olimpia-rendezési szándék megítélése kapcsán felkérte Budapest Főváros Önkormányzatát, hogy kapcsolódjon be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tájékozódási folyamatába. A főpolgármester ugyan bejelentette a sajtó nyilvánosságának, hogy a Fővárosi Közgyűlés elé terjeszti a felkérést, ez azonban elmaradt.

November 5-én megjelent (forrás: budapest.hu) a főpolgármester hivatalos közleménye, ami az előterjesztés elmaradására magyarázatul szolgál, egyben feltételeket is tartalmaz. Kivonat: „...Az elmúlt egy hétben minden közgyűlési képviselőcsoporttal egyeztettem a felkérésről ...Több képviselőcsoport is hangsúlyozta, hogy a közgyűlési álláspont kialakítását meg kell előzze a tájékozódás, valamint egy alapos és nyilvános megvalósíthatósági jelentés elkészítése. Az egyeztetések eredményeként így a frakciók folyamatos tájékoztatása mellett Budapest képviseletében főpolgármesterként részt veszek a javasolt tájékozódásban azzal, hogy érdemi döntésre vagy bármiféle elköteleződésre kizárólag a Közgyűlés határozatával kerülhet majd sor. A Közgyűlés elé pedig a budapestiek előzetes megkérdezése nélkül semmilyen döntési javaslatot nem fogok beterjeszteni, illetve ragaszkodom ahhoz, hogy az országos népszavazás lehetősége is biztosított legyen…”. Talán nem véletlen, hogy ezt követően döntések születtek a szeptemberben benyújtott népszavazási kezdeményezések ügyében, illetve a kormányzati álláspont is ismertté vált. Érdemes ezeket összevetni, és a szakmai rutinban felvett jogérzékenységet elővéve együtt értékelni, hogyan tovább alapon.

November 12-én (forrás: kuria-birosag.hu) a Kúria a Fővárosi Választási Bizottság 260/2024. számú határozatát megváltoztatta, és a kérelmező (Hadházy Ákos és társai) által fővárosi szintű helyi népszavazásra javasolt kérdést hitelesítette, és elrendelte a Magyar Közlönyben való közzétételét. „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata pályázatot nyújtson be a 2036. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére?”.

November 13-án (forrás: valasztas.hu) a Nemzeti Választási Bizottság Tompos Márton országos népszavazásra javasolt kérdésének hitelesítését megtagadta: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény a település olimpiai játékok megrendezésének jogára vonatkozó pályázata benyújtásához az ott lakó választópolgárok helyi népszavazással kinyilvánított többségi támogatását tegye szükségessé?”

A november 14-i kormányinfón újságírói kérdésre kijelentette a kancelláriaminiszter, hogy a budapestiek megkérdezése nélkül nem szabad olimpiát szervezni a fővárosban, de a kérdés most nem is aktuális. Először azonban meg kell ismerni az olimpiai rendezés feltételeit, és annak fényében tudnak a választók véleményt mondani egy népszavazáson. (forrás: telex.hu).

A Telex magyarázata (Hanula Zsolt) az ellentmondásosnak tűnő Kúria- és NVB-döntésekhez: „..lehet népszavazást tartani Budapesten, specifikusan a 2036-os nyári olimpia megpályázásáról (feltételezve, hogy egy következő körben nem gáncsolja el ezt az Alkotmánybíróság, illetve összejön a népszavazás kiírásához szükséges számú támogató aláírás). De nem lehet országos népszavazást tartani arról, hogy ezentúl kötelező jelleggel helyi népszavazás előzzön és erősítsen meg minden olimpiai pályázatot (de ezt még a Kúria felülírhatja a fellebbezés nyomán).” Ezt így korrekt megfogalmazás – persze az NVB döntése csak a megfogalmazott kérdés hitelesítését tagadta meg, ez önmagában nem zárja ki az országos népszavazás lehetőségét. A fejlemények ismeretében – az AB általi elgáncsolással nem számolva – a következők végiggondolását ajánlom.

Egyfelől szükségtelen a Kúriához fordulni felülvizsgálati kérelemmel az NVB döntése miatt (illetve ha ez megtörtént, akkor célszerű visszavonni), mert nem fontos most már az önkormányzati törvénybe iktatás a helyi népszavazás lehetőségéről; illetve kedvező döntés esetén sincs értelme ehhez aláírásokat gyűjteni. Másfelől nem szükséges elkezdeni a gyűjtést a fővárosi népszavazás kiírásához szükséges támogató aláírások begyűjtéséhez; a népszavazás kiírása a Kúria által hitelesített népszavazási kérdéssel megtörténhet e nélkül is. Hiszen (eljutottunk odáig, hogy) mind a főváros képviselője, mind a kormány képviselője a nyilvánosság előtt deklarálta azt, hogy a budapestiek megkérdezése nélkül nem lehet olimpiát rendezni, és a népszavazás is szükséges. Hiszen a népszavazási kezdeményezésekről szóló törvény alapján a fővárosi népszavazás a közgyűlés határozatával indítható, amit az önkormányzat bizottsága vagy a közgyűlési tagok legalább 25 százaléka is kezdeményezhet.

„Minden nagyon szep, mindennel mek leszek elegedve”
Nagy Imre

„Minden nagyon szep, mindennel mek leszek elegedve”

Hogy-hogy egyeztettek már valakik a leendő nemzeti olimpiánk egy részének külföldre telepítéséről és a szóba jöhető sportlétesítmények listájáról?

Hiszen az Alaptörvény szerint a kormány vagy a köztársasági elnök is kezdeményezhet országos népszavazást, amennyiben országos jelentőségű ügyről van szó (ez annak lehet függvénye, hogy lesznek-e nem fővárosi helyszínek tervbe véve, illetve az eddigi és jövőben tervezett kormányzati pénzráfordítások miatt országos ügyként kezelendő-e az olimpia-rendezés – egyébként szerintem igen); és mivel az érintett felek, úgy tűnik, egyetértenek a népszavazással, szükségtelen erről a választópolgárokat előzetesen megkérdezni.

Hiszen a főváros képviselője deklarálta a közleményben azt is, hogy ragaszkodik az országos népszavazás kiírásának lehetőségéhez; azaz ezt (a fővárosi frakciókkal egyetértésben) az olimpia-rendezés feltételeként szabta meg; s mivel a kormánynak, illetve a köztársasági elnöknek van lehetősége kezdeményezni az országos népszavazást, e szerint kellene eljárni, hiszen minden jel arra mutat, hogy a kormány-, illetve maga kormányfő mindenképpen támogatná a budapesti olimpiát.

Véleményem szerint mind a fővárosi, mind az országos népszavazás megrendezhető, akár egy népszavazási eljárásban, hiszen nem zárják ki egymást. A tájékozódási folyamat végére jutva, a megvalósítási jelentés és annak opponálását követően születhetnek meg erről a köztestületi határozatok. A Kúria által már hitelesített népszavazási kérdés alkalmazható országos szinten is (formálisan újra megkérhető, de nem feltétlen szükséges). A népszavazás eredményét lehetne országos szinten és fővárosi szinten is értékelni. Az eljárás befejezéseként az Országgyűlés (illetve a Fővárosi Közgyűlés) a népszavazás eredményétől/eredménytelenségétől függően törvényt alkothat (illetve határozhat) az olimpia-rendezés támogatásáról.

Végül egy felvetés: talán érdemes lenne – európai módra – egy önálló honlapot megjelentetni az esetleges olimpia-rendezés tárgyalási folyamatáról, ahol egybegyűjtve láthatók az eddigi dokumentumok mellett a további hírértékű fejlemények, valamint a publikálható közbenső vizsgálati értékelések, frissített korábbi tervek, új tanulmányok, stb., a regisztrált országos és regionális szakmai szervezetek számára nyilvános véleményezés lehetőségével. Utóbbira volt már jó hazai példa (lásd az EU 21-27 Partnerségi Program társadalmi egyeztetése).

A szerző építészmérnök/településtervező, urbanista